ÁBRAHÁM Júlia írása

Egyre többen gondolják úgy, hogy a nők politizálása nem egyfajta deviancia vagy pótcselekvés, hanem legitim, sőt kívánatos és tiszteletreméltó törekvés. A kérdés inkább az, hogy hogyan tudnak a nők sajátosságaikat megőrizve politizálni. Milyen lesz a nőiesebb politikusi stílus, hang és viselkedés? Mert valójában nem nagyon van más remény a közélet megújítására, mint a politika nőiesebbé válása.

Csak a macsó?

Hagyományos megközelítésben a nőiesség és a politika egymást kizáró fogalmak, hiszen az előbbiről a lágyság, a szépség, az érzékenység, míg az utóbbiról éppen ellenkező sztereotípiák jutnak eszünkbe. Miniszterelnökünk is megmondta néhány évvel ezelőtt, hogy nőknek nem való a politika. A politikai kommunikáció durvulása és az ellenzéki politikusnők célkeresztbe állítása is a jelenlegi macsó politikai „kultúra” fenntartását szolgálja.

 Valójában azonban nem nagyon van más remény a közélet megújítására, mint a politika nőiesebbé válása. Ez nemcsak a politikusnők számának növelését igényelné, bár rengeteg teendőnk van ezen a területen is. Legalább ekkora probléma, hogy a női politikusok a kisebbségben vívott, elkeseredett csatáikban maguk is „férfiassá” válnak. Ezt kényszeríti rájuk a közeg, elveszítve mindazokat az előnyöket, amelyeket a női karakter különleges értékként adhatna hozzá a politikához.

 Szolgálni a nők nagyon tudnak

A nőket leginkább az a vélekedés tartja távol a politikától, hogy ez a hatalmi játszmák mocskos világa, amelyből jobb kimaradni. Miközben a közhatalom semmi egyéb, mint a szándékok, a kívánt változások megvalósításának képessége. Hétköznapi megnyilvánulásait befolyásnak, érdekérvényesítésnek nevezzük, és e területeken a nők egyre jobbak. Sőt, a politika idealisztikus megközelítésben a közjó szolgálata. Szolgálni pedig a nők nagyon tudnak, sokszintű tapasztalataik vannak az elmúlt századokból. A család szolgálata. A karriert építő, fontos embert játszó férj szolgálata. A munkahelyi közösség szolgálata. Miért pont egy nagyobb közösség szolgálatára lennének alkalmatlanok a nők? Az önzetlen szolgálat - amely a politika megtisztulásának esélyét hordozná - valójában sokkal inkább a női karakterhez tartozó késztetés.

 Milyen lenne a nőies politika?

Vonzó és hatékony. A nőies politikus úgy működik, mint a nő a családban. Figyel, együtt érez, megért, támogat, elsimít, biztat, megold. Békét teremt. Elrendezi a dolgokat. Egyszer sokatmondóan hallgat, máskor a szavának súlya van. Megbocsájt. Nevet, akár önmagán is. Nem tökéletes, és nem is akar annak látszani. Szerethető. Életteli. Ezt a természetes emberséget vihetnék a nők a politikába.

 A sikerhez jófej férfiak is kellenek

Persze semmi sem működik jól a másik pólus nélkül. A sikerhez jófej férfiak is kellenek. Akik nem presztízsveszteséget látnak a folyamatban, hanem értékteremtést. Akik felismerik, hogy a kiegyensúlyozottabb nemi arányok fejlődést hoznak. Akik nem megtörni, nevetségessé tenni, kihasználni akarják a nőket, hanem egyenrangú félként elfogadva, közösen alkotni velük. Akik felismerik, hogy a nők közéleti szerepvállalása nem ellenük, hanem értük is van. Akikkel fel lehet építeni egy új, együttműködőbb kultúrát.

 Az egyenrangúság nem egyformaság

Akkor fognak jól működni a dolgok, ha azt érezzük, hogy egy női politikust látunk, hallunk, nem csupán egy politikust. Csak így válhat jobbá a politika, csak így lehet igazi hozzáadott értéke a női politikusoknak. A férfias politikát a férfiak mindig jobban fogják csinálni. Nekünk más úton kell járnunk.

A nők nagyszámú részvétele mellett akkor lesz más a politika, ha egy nőnek nem kell „nemet váltania”, amikor belép a munkahelyére. Amikor attól lesz eredményes, hogy nő tud maradni.

A nő és a férfi másban, másként erős, és mindegyikre szükség van a XXI. századi politikában. A feladat a régi, de a megoldásnak újnak kell lennie: nőnek és férfinak együtt kell alkalmazkodnia a kor kihívásaihoz a politikában is.

 Jönnek a nők

A jövőért viselt felelősség közös. Ezt a nők is érzik, és ennek megfelelően fognak cselekedni. El kell fogadni, hogy mára a társadalmi szerepek eltávolodtak a hagyományos mintáktól, a korábban tipikusan férfi és női szerepek már nem válnak el. Ennek értelmén, helyességén kár vitatkozni, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Egyes kutatók (Horváth J., B.: Női Beszély, L’Harmattan, 2019) szerint az intermentalitás felé haladunk, mely során a női és a férfi tevékenységek közötti határvonal fokozatosan eltűnik. Az intermentalitás ugyanakkor nem vezethet uniformizáláshoz. Az elvégzett feladatok közötti átjárás nem járhat együtt a nemi jellegek elvesztésével.

 Az új politikusnő

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy a nők politikai szerepvállalása nem egyfajta deviancia vagy pótcselekvés, hanem legitim, sőt kívánatos és tiszteletreméltó törekvés a szűkebb vagy tágabb környezet jobbá tételére. A kérdés viszont továbbra is az, hogy hogyan tudnak a nők sajátosságaikat megőrizve politizálni. Milyen lesz a nőiesebb politikusi stílus, hang és viselkedés?  Ezt az új politikusnői identitást elsősorban a nőknek kell megalkotniuk. Egymást segítve, támogatva. Vannak már remek minták a nagyvilágban, a feladat tehát nem megoldhatatlan.