SZÖLLŐSI Melinda írása
A legtöbb, amit adhatunk a szeretteinknek életük végén az, ha támogatni tudjuk őket. Ehhez el kell tudnunk fogadnunk, hogy a halál természetes. A jó hospice ellátás újra megtaníthat bennünket a halállal kapcsolatos rítusok fontosságára. A búcsúra. A gyász megkönnyítésére. Halottak napja utáni gondolatok az élet nagy kérdéseiről.
A haldoklók az életre tanítanak bennünket. Szerencsés az, aki magáénak érezheti ezt a mondatot, mert a most élő generációk tagjai között kevesen vannak, akik megtapasztalták ezt. Ha félünk a haláltól, ha tagadjuk, hogy a halál az élet része, akkor nem tudunk méltóképp támogatást nyújtani a szeretteinknek, amikor ők az életük végén járnak. Pedig ez a legtöbb, amit adhatunk nekik. És eközben mi magunk is életre szóló útravalót kapunk.
A palliatív és hospice ellátás és az életvégi tervezés abban segít, hogy ez sikerüljön. A palliatív ellátás a tünetek csillapítása. Egy súlyos betegség esetén a betegre és hozzátartozóira figyelünk - éljen együtt a beteg a betegségével akár évtizedekig, vagy legyen az megállíthatatlanul gyors lefolyású. Az ellátás célja minden esetben ugyanaz, függetlenül a betegség stádiumától és kimenetelétől. Az, hogy itt és most a beteg és a hozzátartozók számára a lehető legjobb életminőséget biztosítsuk.
Mit kell ehhez tennünk? Alaposan megismerni a beteg és a hozzátartozói igényeit. Csak így tudjuk a fizikai és a lelki tüneteiket kezelni, jó esetben meg is előzni. Az is fontos, hogy minden szükséges információ a rendelkezésükre álljon ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassanak az életükről, a kezelésekről, az ellátásuk körülményeiről. A palliatív ellátás része a hospice; ami az életük utolsó hónapjaiban támogatja a betegeket és hozzátartozóikat. Az ellátásban azt az alapelvet követjük, hogy az elkerülhetetlen halált nem késleltetjük, de nem is siettetjük. Sokan azt gondolják, hogy a hospice a betegről való lemondást jelenti, de ez nem igaz. Az állapotának megfelelő lehető legjobb ellátást kapja ilyenkor is. Sőt, legújabban már az is látjuk, hogy a jó hospice ellátás hónapokkal meghosszabbíthatja a beteg életét.
A hospice és palliatív ellátás a 20. században megismert formájában a 2005-ben elhunyt Cicely Saunders munkásságából nőtt ki, és abból táplálkozik mind a mai napig. Cicely Saunders igazán nagyformátumú asszony volt: szakápoló, szociális munkás, orvos és író. Felismerte, hogy az élet végén erre az összehangolt testi és lelki gondozásra van szükségünk. Az ő halálakor az általa megálmodott modell az Egyesült Királyságban és szerte a világon már nagyon komoly ellátássá nőtte ki magát. Hazánkban is kiemelten fontos az ő örökségét erősíteni. Azt szeretnénk, hogy a minőségi hospice és palliatív ellátást mindenki számára elérhető legyen. Ez ma sajnos egyáltalán nincs így.
Nekünk is vannak ebben nagyasszonyaink. Az ellátás hazai szellemi forrása Polcz Alaine, aki élete utolsó éveiben elkötelezetten képviselte, hogy a kórházakban is jelenjenek meg a haldoklással, halállal kapcsolatos rítusok. Igen, a kórházakban, hiszen ott haltak meg az emberek. És mivel Alaine még zsigereiben hordozta a rítusokat, jól látta, mit okoz a hiányuk. Pszichológusként és tanatológusként tudta, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha együtt tudunk lenni a halottunkkal. Miként otthon ez régen mindenkinek megadatott. De hagyományaink támasza nélkül a halállal kapcsolatos kérdésekben ma nagyon nehéz eligazodnunk.
A hospice fekvőbeteg osztályokon mostanra kezd általánossá válni, hogy van egy hely, ahol akár órákat is eltölthet a hozzátartozó a halottjával. Ennek a búcsúnak valóban ott van a helye és az ideje. Ez segíti a halál elfogadását, a halottól való elbúcsúzást, és így később a gyász folyamatát is. Természetesen ugyanolyan fontos otthon is, hogy hogyan búcsúzunk el a halottunktól. Szerencsére ma már évről évre egyre nagyobb azoknak a száma, akik kívánságuknak megfelelően otthon halhatnak meg. A jövőben annak a módját is meg kell találnunk, hogyan tanulhatjuk újra azokat a segítő rítusokat, amelyek mára kényszerűen elvesztek a családokból. A hospice ellátás hozzá tud járulni ahhoz, hogy újra egészséges viszonyba kerüljünk a halállal, a haldoklással és a gyásszal. Mert a halál az élet része.
