MELYIK PARTON KÖSSÜNK KI?

2020. május 04. 07:03 - Egyensúly_2022

Fordulatokról az évfordulók alkalmából

jeszenszky_geza_vagott.jpgJESZENSZKY GÉZA írása

Tizenhat éve, hogy Magyarország az EU teljes jogú tagja lett. Akkor azt hittük, hogy a magyarság annyi vihart túlélt hajója, Ady „komp-országa” végre horgonyt vetett∗ egy biztos kikötőben, Nyugat kikötőjében. A döntést két népszavazás megerősítette.

És hamarosan itt egy másik évforduló. 30 éve hangzott el Antall József program beszéde a Parlamentben. Ha másra nem, arra bizonyosan kötelez az évforduló, hogy kinézzünk az ablakon és feltegyünk egy kérdést, milyen kikötőben horgonyoz a kompunk?

Antall József a Nyugat mellett döntött

1990. május 22-én „A nemzeti megújhodás programját” az Országgyűlésben meghirdető Antall József így tett hitet:

az új kormány európai kormány lesz a szónak nem csak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. […] vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyeket Európa az elmúlt negyven év alatt, a második világháború szörnyű élményei és tapasztalatai nyomán és után alkotott meg. Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának…, célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben.

Az EU-hoz való csatlakozással ez a cél - tizenegy évvel a miniszterelnök fájdalmasan korai halála után - megvalósult. Akkor már öt éve tagjai voltunk a világtörténelem legsikeresebb politikai és katonai szövetségének, a NATO-nak. Azt hittük, hogy a magyarság annyi vihart túlélt hajója, Ady „komp-országa” végre horgonyt vetett egy biztos kikötőben. Ráadásul ezt két népszavazás megerősítette.

Nyugati demokrácia vagy keleti diktatúra?

Pontosan tudjuk, hogy mi a különbség a társadalmi részvételre, nyílt vitákra és elidegeníthetetlen emberi jogokra épülő Nyugat és a diktatórikus, centralizált, a személy méltóságát nem ismerő Kelet között. Ezek a - zömmel ázsiai - politikai rendszerek a társadalmat szigorúan ellenőrzik, a szabad sajtót elnyomják, rendjük pedig a félelmen nyugszik.

A különbség meglátszik az életszínvonalon, az emberek hangulatán, nem utolsó sorban pedig azon, mely országokba igyekeznek a munkát és jobb életet kereső milliók.

A jólét ígéretét választottuk

Ahogy Magyarországon az 1960-as évek végétől a külföldi utazás – korlátozottan, engedélyhez kötve – mind jobban engedélyezett lett, a nyugati árubőség észlelése a magyarok döntő többsége szemében eldöntötte a keleti és a nyugati rendszer közötti vitát; a jólét ígéretét választották. Sokaknak a szabadság csupán bónusz volt, az a jogos feltételezés, hogy akkor többé nem kell félni a besúgóktól és a párttitkároktól.

Bármennyire borzalmas volt is Rákosi terrorja, majd 1956 után a Kádárhoz kötődő megtorlás, egyértelmű volt, hogy a nép ezt nem akarja, hogy a szocializmusnak nevezett szovjet típusú rendszert külső erő, a szovjet hadsereg kényszeríti rá az országra és az egész keleti tömbre.

Most pedig azt halljuk, hanyatlik a Nyugat

Tíz éve azt mondta Orbán miniszterelnök, hogy „nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”, és azóta – sok jel arra mutat –, hogy ma már a világpolitikában is inkább a Keletre tesz a magyar külpolitika. Új atomerőművet épít és ezzel erősíti az energiafüggőséget Moszkvától, a kommunista diktatúra legmagasabb fokát megvalósító Kína „új selyemútjához” csatlakozik. Nemcsak Putyin törzsvendég Budapesten, de Orbán és miniszterei is azok Moszkvában és Pekingben.

Erre az egyik válasz az, hogy sajnos tudomásul kell venni, a Nyugat ma éppúgy hanyatlik, mint egykor a Római Birodalom, nő a társadalmi elégedetlenség a stagnáló életszínvonal és a mind dühítőbb, hatalmas jövedelemkülönbségek miatt, s közben irracionális és ostoba politikai és kulturális divatok veszik át a hagyományos értékek és a vallás helyét.

Az ellenvélemény szerint katonailag és gazdaságilag az Egyesült Államok továbbra is biztosan őrzi első helyét, a technológiai újítások, a tudományos felfedezések terén továbbra is verhetetlen. Az EU gazdasága nagyságát, termelékenységét és áruinak minőségét tekintve egyáltalában nem mutatja a hanyatlás jeleit. Demográfiai struktúrája valóban romlik, és erre az utóbbi évekbeli bevándorlás aligha jelent megoldást. Válságait, problémáit azonban az elmúlt századokban mindig meg tudta oldani, az euro-atlanti viszony problémái pedig inkább személyfüggőek, mint determináltak.

Legyen kelet? De milyen áron?

A nyugati demokráciák nehézségeiről, hibáiról a magyar média bőségesen tudósít, gyakran el is túlozva azok nagyságrendjét.

Ugyanazon médiumok viszont nem tájékoztatnak arról, milyen gazdasági körülmények között élnek emberek tömegei a feldicsért Kínában, Oroszországban vagy éppen a „türk” köztársaságokban.

Gazdag természeti erőforrásai révén Oroszország katonailag újra nagyhatalom, de minden más területen versenyképtelen a Nyugattal. Az államra és az attól függő vadkapitalistákra épülő gazdasága az olajárak emelkedése esetén sem fogja megközelíteni nyugati versenytársait. Nem véletlen, hogy a magyar gazdaság keleti nyitása, a Keletre irányuló magyar export az elmúlt tíz évben növekedés helyett csökkent.

Elismeréssel adózhatunk Kína technológiai fejlődésének, az űrkutatásban és a távközlésben elért nagy eredményeinek. Fegyverkezése viszont félelmet gerjeszt az egész Távol-Keleten. A hazai kormánypárti médiában semmit sem hallani Hszincsiang és Tibet kolonizálásáról, pláne a velünk rokonságot tartó ujgurok drámai elnyomásáról, akik közül a hírek szerint egymilliót „átnevelő” táborokba zártak. Hongkong lakosságának hónapok óta tartó harca szabadságuk maradványainak megtartásáért ugyancsak nem téma nálunk.

A minap azonban még az MTI is jelentette hogy „a kommunista párt ’támadásáért és becsmérléséért’ 15 évi börtönbüntetésre ítéltek Kínában egy volt újságírót”.

És ez csak a jéghegy csúcsa. Arrafelé ilyen a szabadság.

A megújuló Nyugaton a helyünk

 Mindenféle kényszerítő külső hatalmi nyomás nélkül érdemes-e, szabad-e a magyarságnak újra a Kelet oldalára állnia? Múltunkat a Nyugat sikerei határozták meg. Jövőnk is azon múlik, miként birkózik meg a demokrácia és a szabadversenyes kapitalizmus ma kihívásaival, a koronavírus okozta világválsággal és saját egyéb betegségeivel. Mert mind orvosolható. A Nyugat megújulóképességét évezredek bizonyítják. 

Az 1990-es szabad választás 30. évfordulóján ezt kell kimondani.

 

∗Az utalás Ady Endre: Ismeretlen Korvin-kódex margójára című prózájából egy idézetre vonatkozik:

"Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?"

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ujvilag2022.blog.hu/api/trackback/id/tr9315657978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása