Dr. STELLI-KIS Sándor írása 

A 2010. májusában megfogalmazott magasztos ígéretek alapján azt vártam, hogy társadalmi konszolidáció és egy kiegyensúlyozott időszak következik, melynek eredményeképpen társadalmi békében, nyugati típusú szabadságban és egymást tisztelő egyetértésben élhetünk. Jól jött volna ez akkor, és jól jönne most is, de nem jött, sem akkor, sem később.

TÁRSADALMI KONSZOLIDÁCIÓT VÁRTAM

Magasztos volt az 1848 márciusi Tizenkét pont összefoglalásaként megjelölt szövegrész “Legyen béke, szabadság és egyetértés” átvétele a tíz éve megszületett, új társadalmi szerződés meghirdető “Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata”-ba. Nagy várakozással és cselekvő izgalommal teli időszak volt.

A magam részéről egy társadalmi konszolidációt és egy kiegyensúlyozott időszakot vártam, melynek eredményeképpen társadalmi békében, nyugati típusú szabadságban és egymást tisztelő egyetértésben élhetünk. Jól jött volna akkor, és jól jönne most is, de nem jött, sem akkor, sem később. 

MESSZE VAGYUNK MÉG A MAGASZTOS ÍGÉRETEK TELJESÍTÉSÉTŐL

A mennyei harsonánál is hangosabb volt azonban a jelenkori parlamentarizmus eltorzításának tízéves évfordulójáról szóló megemlékezés. Mai helyzetünket és a tíz évvel korábbi ígéreteket összevetve azonban sokunknak úgy tűnik, hogy messze vagyunk még a magasztos ígéretek teljesítésétől. Azt már most tudhatjuk, és jogkövető polgárokként elfogadjuk, hogy az “ünnepelt” tíz év – és a még hátralévő nem egészen két év – eredményeit valójában két év múlva kell majd értékelnünk, hiszen legkorábban a 2022-es parlamenti választásokon kerülhet sor kérdéseink feltevésére, és a kapott válaszok elfogadására vagy elutasítására.

Azt is pontosan tudjuk és érzékeljük, hogy a mai kérdéseinkre adott kormányzati válaszok hangja és állandó ismételgetése olyan erővel hat, hogy azok akkor is elfogadottá válhatnak, ha köszönő viszonyban sincsenek a válaszok valóságtartalmával. Jobb ezért, ha egy pillanatra megállunk, és felidézünk magunkban egy-két 2010-ben megfogalmazott ígéretet, és már most elgondolkodunk azon, hogy mi teljesült belőlük eddig. 2010. május 22-én került ugyanis benyújtásra a Nemzeti Együttműködés Programja, mely egyrészt tartalmazta a már említett Nyilatkozatot és meghatározta az új társadalmi szerződés részleteit.

HOGY IS HANGZOTTAK AZ ÍGÉRETEK?

Részletek és szemelvények a tíz évvel ezelőtti ígéretekből:

“Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat.”

“Tíz év alatt egymillió új munkahely.”

“Egyszerűbb és teljesíthetőbb feltételeket a vállalkozások számára.”    

“Fellépést az erőfölénnyel való visszaélés és a monopóliumok ellen.”

“Versenyképes oktatást és képzést!”

 “Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználását.”

“Kitartunk a demokrácia és jogállamiság eszméje mellett.” 

AZ ÉRTÉKELÉST 2022-BEN MINDENKINEK MAGÁNAK KELL ELVÉGEZNIE

Mindenki szabadon értékelheti, hogy a tíz évvel ezelőtti ígéretekből mára mi teljesült! Két év múlva pedig mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy értékelését két szavazattal is elvégezze.

A nyilatkozat és program elfogadásának közelgő 12. évfordulója apropóján érdemes már most elgondolkozni azon, hogy ki hogyan fogja a saját kérdéseit megfogalmazni a magasztos ígéretek teljesüléséről. Hogyan és kinek a válaszait fogadjuk majd el? És ha kérdezünk, kapunk-e egyáltalán válaszokat? És ha igen, azok a válaszok milyenek lesznek: szépek vagy igazak? Mert fontos tudni: magyarázni mindig lehet, megmagyarázni már kevésbé. És ha már elfogytak a kérdéseink, akkor tegyük fel magunknak az egyetlen kérdést, ami még érhet valamit: van-e más, van-e valami új, ahonnan igaz és őszinte válaszok érkezhetnek. És ha elérünk ide, akkor talán érezni fogjuk, amit Goethe érezhetett, amikor ezeket a sorokat írta:

“A tévedés úgy viszonylik az igazsághoz, mint az álom az ébrenléthez. Észrevettem, hogy szinte felüdülten fordulunk a tévedéstől ismét az igazság felé.”

Ébredjünk fel valamennyien, és kezdjük el együtt felépíteni az új jövőt, az új világot. A jövőnket a jelen döntései fogják kijelölni, melyet önállóan tudunk elkezdeni, de közösen tudunk sikeresen végig vinni.