EGYETEMEK AZ ÚJ VILÁGBAN

2020. május 20. 07:00 - Egyensúly_2022

kiraly_miklos_hivatalos_kep_vagott.jpgKIRÁLY Miklós írása

Az egyetemek a távoktatás látszólag csöndes üzemmódja miatt kikerültek a kormányzati politika célkeresztjéből. Az elmúlt hónapok tapasztalatai és tanulságai azonban a felsőoktatás és a tudományos kutatás szempontjából is érdekes tapasztalatokat hoztak. Itt az idő áttekinteni, hogy milyen értékes tanulságokat kínál ez nekünk.

 

 

Virtuális campusokon

Mindenképp elismerésre méltó, hogy az egyetemek rövid időn belül alkalmazkodtak a járvány elleni védekezés követelményeihez, és szinte egyik napról a másikra képesek voltak átállni a (kényszer szülte) online oktatásra. A campusok, épületek kapui ugyan bezárultak, de az elektronikus oktatási tér ablakai kinyíltak, az oktatók és hallgatók valamennyire kapcsolatban maradtak.

Ez a nagy intézményrendszer megőrizte működőképességét, így fontos stabilizáló tényezőként szolgált a válság sújtotta társadalom számára azáltal, hogy több százezer fiatalt megtartott, akik nem kerültek légüres térbe.

Blended learning, mint lehetséges jövőkép?

Természetesen ehhez az egyetemeknek is változniuk kellett.  Ezt a változási hajlandóságot kell követni a jövőben is, folyamatos önreflexióval figyelni az új helyzet kihívásait. Fel kell készülni arra, hogy adott esetben újra és újra hibrid módon, azaz vegyesen jelenléti és távoktatásban kell működniük.

Ősztől remélhetőleg nemcsak a kiscsoportos foglalkozásokat, szemináriumokat, laboratóriumi gyakorlatokat lehet megtartani élőben, hanem az előadásokat is. Az elődóteremben ugyanis az oktató jelenléte, személyisége magasabb értékű, hatékonyabb erő, mint laptopok képernyőjén keresztül. A közvetlen találkozás élményére azért is szükség van, mert anélkül az oktatókon és hallgatókon is erőt vesz a levertség, a fásultság. Az ember társas lény a tanulásban is, a hallgatók személyes találkozása, közös gondolkodása, vitái nélkül nincs igazi universitas

Ugyanakkor a járvány további hullámai újra és újra az online térbe terelhetik az oktatást, tehát erre is fel kell készülni. Állandóan fejleszteni kell az elektronikus tananyagot, az oktatást szolgáló médiumokat, programokat és egységesebb módszertant. A jelenlegi eklektikus kavalkád helyett a minőségbiztosítás új eszköztárát is időszerű kidolgozni. 

online-4727942_1280.jpg

Tumisu képe a Pixabay -en. 

Nem váltható le sem a tudás, sem a tudós

Kiderült, hogy a tudományos kutatók, az egyetemi oktatók tudása nélkülözhetetlen. Nélkülük lehetetlen modellezni a vírus terjedését, a válság gazdasági hatásait. Nélkülük nem lesz sem védőoltás, sem hatékony gyógyítás. Az évtizede változatlan éhbérért gürcölő kutatók és egyetemi oktatók tudása életbevágóan fontos. A járvány megfékezésére esély sincs nélkülük. 

Nem minden tehát a hardware, az erőművek, bányák, kikötők és szállodák, meg a milliárdok „szorgos” gyűjtögetése, a közbeszerzések körüli sürgölődés, az óriásplakát-propaganda.

Az egyetemeken és kutatóintézetekben felhalmozott tudást és ismeretet nem lehet mellőzni, leváltani. 

Gyarapítani kell! Remélhetőleg az egészségügy és az oktatás együttesen fog felértékelődni e tapasztalatok nyomán.

Újjáépítés

A pandémia utáni újjáépítés egyik fő stratégiai területének a felsőoktatásnak és a kutatásnak kell lennie.

Több figyelem, több törődés, több költségvetési forrás szükséges annak érdekében, hogy a magyar egyetemek legalább kapcsolatban maradhassanak a világ élvonalával. Hogy egy mezőnybe kerüljenek Prága vagy Krakkó hasonló intézményeivel. Ma bizony sajnos nem ez a helyzet.

A járvány, a gazdaság megbénulása, a vészhelyzetben hozott intézkedések a világ minden társadalmát megrázták. Ez a sokk könnyen átrendezheti az eddigi rangsorokat a felsőoktatásban is. Ebben a nagy átalakulásban nyilván azok az egyetemek tudnak felszínen maradni, vagy éppen előretörni, amelyek mögött ott áll a tudás társadalmát támogató kormányzat, annak költségvetése, és persze a szakmai teljesítmény elvárása is.

Ez gyökeres szemléletváltoztatást igényel Magyarországon, ahol Klebelsberg Kunóval, a nemzetépítő kultuszminiszterrel együtt mondhatjuk, hogy sajnos sok döntéshozó „még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tízezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és időpazarlás folyik.”

Pénzt, és mellé a gondolat szabad áramlását

Egyre valószínűbb, hogy a XXI. század a kiszámíthatatlanság, a váratlan kihívások nehéz időszaka lesz. Klímaváltozással, járványokkal, háborúkkal és terrorizmussal, összeomló és újra épülő globalizációval, gyorsan változó geopolitikai viszonyokkal egyfelől, robotokkal és mesterséges intelligenciával, új technológiákkal másfelől.

A magas szintű tudás aranynál is értékesebb eszköz lesz a közösségek túléléséhez, a fenntartható társadalmakhoz és környezethez. A helyes döntésekhez szükséges elemzések értelmes viták kizárólag képzett emberfőktől várhatók.

A tudás felhalmozásához, átadásához, gyors alkalmazásához szükséges a pénz. És szükséges még a szabadság. Önállóság az egyetemeknek, kutatóintézeteknek. Az oktatás, kutatás és véleménynyilvánítás szabadsága az oktatóknak és hallgatóknak. A szabad gondolat nem csak a társadalomtudományokban alapkövetelmény.

Éppen most igazolódott be újra, hogy a COVID-19 okozta világválság elkerülhető, pusztítása pedig jelentősen csökkenthető lett volna, ha a kínai orvosok, kutatók időben szólhattak, írhattak volna bizonyítékaikról, arról, hogy egy új vírus fertőz Vuhanban. 

Az államilag előírt kötelező hallgatás, titkolódzás a vírust nem állította meg. De megállította azt, hogy az országok időben felkészüljenek a világjárványra.

Az éles nyelvű, szókimondó akadémiai polgárok szabad népe sok fejfájást tud okozni a politikusoknak, de éppen ezzel vehetik elejét a nagyobb bajoknak.

scientist-2864790_1280.jpg

Pete Linforth képe a Pixabay -en. 

 

 

komment
Címkék: Király Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://ujvilag2022.blog.hu/api/trackback/id/tr1615705762
süti beállítások módosítása