Ha felteszik a kérdést, ki vagyok én?

Fizikus vagyok, kutató, egyetemi tanár. Sokfelé jártam és éltem a világban, az USA-tól Japánig. Most Debrecenben élünk a feleségemmel. Három gyermeket neveltünk fel, büszkék vagyunk rá, hogy kiváló emberek. Öt unokánk van, nagy öröm, amikor láthatjuk őket. Munkám is volt sokféle. Kutatóként kezdtem, egyetemi tanárként folytattam, miniszter is voltam egy rövid ideig, voltam elnöke a nagy elismertségű Magyar Tudományos Akadémiának. Jólesik, amikor a budapesti metróban a köszönésemre a jegyellenőrök az válaszolják „Jó reggelt Professzor Úr!”

Hogyan kerültem a politikába?

1988-ban Svédországban éltünk, amikor november 24-én hallottam a hírekben, hogy egy 41 éves fiatalember lett hazám miniszterelnöke. Változás lesz, érdemes lesz hazamenni - gondoltam. Ebben megerősített, amikor 1989 januárjában azt hallottam, ugyancsak a hírekben, hogy Magyarországon 1956. októberében népfelkelés volt. Én korábban is úgy tanultam a szüleimtől és a tanáraimtól, hogy forradalom és szabadságharc volt. Stockholmban a szerződésem még további egy évre szólt, ezért csak 1989. őszén jöttem haza. Beléptem az MDF-be. Különleges időszak, nagy remények! Talán mert édesapám mindig intett a politikától 1990-ben nem „ugrottam bele”, maradtam a tudománynál. De 8 év múlva, 1998-ban elcsábultam. Azt gondoltam, hogy akkor már a tapasztalataim, az elismertségem és a megfelelő háttér segíthet egy jó oktatás- és tudománypolitika kialakításában.

Az Akadémia élén

2008-tól az Akadémia elnökeként hat évig távol a politikától, de a közélet sűrűjében sok mindent átéltem, átgondoltam.  2014-ben még hittem abban, hogy tudom azt segíteni, hogy Magyarországon egy jó kutatástámogatási rendszer jöjjön létre. Noha egy szakmai kormányhivatalt vezettem, sok gyötrődést és konfliktust is okozott az érzés, hogy rossz irányba megyünk, és én mégiscsak része vagyok a rendszernek. Hozzáteszem, minden akkoriban meghozott döntést és cselekedetet vállalok ma is. 2018-ban az Úristen vagy a sors ismét segített – felmentettek. Szabad vagyok. Azt mondom és teszem, amit gondolok és jónak tartok.

Pozíció és a köz szolgálata

Életem során sok közösségért felelős állást töltöttem be. Az Akadémia debreceni Atommagkutató intézetének 38 évesen lettem az igazgatója, 43 évesen tanszékvezető egyetemi tanár a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 46 évesen államtitkár, 48 évesen miniszter, 56 évesen akadémiai elnök. Mindenkor a közösség érdekét igyekeztem szolgálni. Ez a legfontosabb politikai hitvallásom is – a köz szolgálata. Demokrácia, szabadság, jogállam, ha röviden kellene összefoglalnom. Hiszek abban, hogy a közérdeket csak olyan politikusok tudják igazán szolgálni, akik a politikán kívül másból is meg tudják teremteni saját és családjuk megélhetését. Több pártnak is tagja voltam (MDF, MDNP, Fidesz).

Nem én változtam, a pártok változtak.

Olyan a politikában hiszek, amely egyaránt szolgálja az egyén és a közösség boldogulását. Nemzeti és polgári elkötelezettségű ember vagyok. Azt hiszem, hogy az emberek között nem az ideológiai szakadékok az igazán mélyek. Sokkal fontosabb, hogy mit gondolunk, és hogyan viselkedünk akkor, amikor olyan értékekben kell állást foglalnunk, mint a tisztesség, az ember méltóságának tisztelete, az empátia, a lehetőségek megteremtése, a szolidaritás, a tisztességes verseny, a méltányosság és az emberiesség kérdései.  Egy új világért, jobb, emberségesebb, fentartható, a következő generációknak esélyt és lehetőséget adó jövőért még akarok és tudok tenni, amíg szükség van rám.

Az életem egyébként nyitott könyv: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1link%C3%A1s_J%C3%B3zsef_(fizikus)