Pálinkás József írása

Az utóbbi hetekben nőellenes megnyilvánulások sokaságával találkoztunk. A közbeszédben mindig jelen volt és van a primitív durvaság. De sajnos sokszor eljön az a pont is, amikor a beszéd gyűlöletkeltéssé válik, fenyegetéssé aljasul. Láttuk, látjuk ennek számos szánalmas, de sajnos veszedelmes megjelenését is. Az utóbbi hetek ocsmány nőellenes megnyilatkozásai ebbe a veszedelmes fenyegetéssé aljasult kategóriába tartoznak. 

A nőellenes kampány félelemből fakad

A képviselőnőket a kormányzati sajtóban „eszelős, habzó szájjal gyűlölködő fúriáknak”, Szabó Tímeát egy „organizmus”-nak, Angela Merkelt egy „Honecker szagú NDK-s konfekciókosztümben feszülő megkeseredett kudarc”-nak nevező, vagy a nőkre szánalommal tekintő „urak” jól láthatóan megindították nőellenes kampányukat.

Miből fakad ez a nőellenes kampány? Miért lett a gyűlöletkeltés célpontja a közéletben szerepet vállaló nő? 

Meggyőződésem, hogy félelemből. Gyenge, elbizonytalanodott férfiak kisebbrendűségi érzéséből fakad ez a feltoluló gyűlöletet kiváltó félelem. 

Férfiak, akik a férfiasságukban, intellektusukban és érzelmi intelligenciájukban való bizonytalanságukat kompenzálják ezekkel az agresszív támadásokkal. Mert erős, fizikailag, szellemileg és érzelmileg egészséges, magabiztos férfiak nem félnek a nőktől, és nem bántják őket, sem szóval sem tettel. 

A férfi-dominancia vége csak idő kérdése

Nők és férfiak társadalmi szerepe rendkívüli változáson ment át az elmúlt száz évben! Az elmúlt negyven évben különösen felgyorsult ez a változás, és felkészülhetünk arra, hogy az előttünk álló években ez a trend tovább folytatódik. 

A sok száz évig tartó - a fizikai erőre alapozott, és a megszokás révén a szellemi életbe is beszivárgott - férfi-dominancia vége csak idő kérdése. A nő kiszolgáltatottságának, alárendeltségének, védtelenségének immár minden reális alapja megszűnt.

A jóléti társadalmakban alig van olyan munkakör, amelyet nők ne tudnának ugyanolyan jól, vagy éppen jobban ellátni, mint a férfiak. A nők saját jogukon, egyenrangú félként vehetnek részt a munkamegosztásban munkahelyükön és a családjukban is. Ideje lenne végre belátni ezt.

Van, ahol ezt már belátták

Vannak közösségek, országok, ahol ezt már belátták. Ahol a férfiak nem próbálják fenntartani megalapozatlan „előjogaikat” ostobaságok skandálásával. Nem igyekeznek megőrizni státuszukat puszta erőfölénnyel vagy gyűlöletkeltés révén. Ők bizonyosan a nyertesek között lesznek. 

A modern technológia is világosan megmutatja ezt az irányt. Új világ jön ebben az értelemben is. Egyre több nő jelenik meg nemcsak valamennyi munkakörben, de közéleti véleményformáló szerepben, vezető politikai gazdasági pozícióban is. Ma már tapasztalatok bizonyítják, hogy azok a vezető testületek, amelyekben a nők részaránya magas hatékonyabbak, válságállóbbak. Kevesebb az értelmetlen versengés, a felesleges kockázatvállalás és nagyobb az együttműködési készség.

A nők közéletben való erőteljesebb megjelenése a huszonegyedik század nagy lehetősége

A huszadik századi gazdasági és szellemi fejlődés egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy az emberiség női fele kilépett a háztartási munkából és megjelent a professzió területén. A huszonegyedik század közéletének (politikájának) legnagyobb lehetőségét a nők erőteljes megjelenése fémjelzi majd. 

Az a férfi, aki ettől fél, az önmagától fél. Fél, hogy hiányzik belőle az erő, ezért erőszakra kényszerül. Hogy szellemi kapacitás híján képtelen érvelni, így gúnyolódni kénytelen. Hogy tartás, bátorság és tehetség nélkül a süllyesztőben végzi. Jó lenne, ha félelmükben nem keresnének maguknak új ellenséget, akikre megtévesztett követőik haragját irányíthatják.

A nők erőteljes megjelenésétől azonban nem félni kell, hanem örömmel fogadni, mert mindannyiunknak jobb lesz, ha kétszer annyi jó gondolat, és kettőnél biztosan többször annyi szeretet empátia és gondoskodás jelenik meg a közéletben. 

Remélem, a férfiak többsége is így gondolja. Jó lenne, ha ezt minél többen ki is mondanák! Egy kis vidámság, humor és „fesztelenség az államtanácsban” a dán mellett más parlamentben is jót tenne.