ÁBRAHÁM Júlia

Néha érdemes egy kicsit eltávolodni a napi politikai húsdarálótól. Unalmas és kilátástalan árnyékbokszolás zajlik. A politikai pofozkodás egyre durvább és már eszünkbe sem jut: miért ez az egész? Milyen elképzelt világért is küzdünk? Milyen  jövőképbe illeszkedik mindaz, amit csinálunk?  

Itt az idő, hogy új társadalmi víziókról beszélgessünk

Sajátos lett a politikához fűződő viszonyom. Nem megyek dudálni, tüntettem már eleget. Nem nézem a parlamenti performanszokat, láttam már eleget. Ritkán olvasok politikai elemzéseket, analizáltam már eleget. Nagyon unom a banánt, de narancsot sem választanék helyette. Főleg nem rohadtat. Változik valami? Szinte semmi. Talán azért nem, mert igaza van Buckminster Fullernek:

"Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt."

Így talán annak lenne értelme, hogy új társadalmi víziókról beszélgessünk. Bár Vörösmarty figyelmeztetett, hogy „ábrándozás az élet megrontója”, mégis kellemes - és talán nem is haszontalan - egy kicsit álmodozni néha. A pozitív utópiák sajnos, a disztópiák szerencsére ritkán szoktak megvalósulni. Nem is ez a funkciójuk. Inkább csak támpontok lehetnek életvitelünk és döntéseink átgondolásához.

Az én vágyott világomat a fenntartható jól-lét társadalmának hívják.

 Ebben a világban mindenkinek van értelmes és tisztességes munkája. Jövedelemviszonyaink a munkánk társadalmi hasznosságát és minőségét tükrözik, ugyanakkor a munkaképtelenekről is tisztességesen gondoskodunk. A fejlett technikát tudatosan - kizárólag céljaink érdekében – használjuk. A világhálón ingyenesen intézzünk a személyes jelenlétet nem igénylő ügyeinket. Minden fontos dologra jut időnk. A szabadidőnk rekreatív, valódi feltöltődést nyújt. Egészségesen élünk, ritkák, és nagyrészt gyógyíthatók a betegségek. Főleg a helyi, organikus mezőgazdaság által termelt egészséges élelmiszereket fogyasztunk.

 Annyi gyermeket vállalunk, amennyit szeretnénk. Bármilyen életformát választunk (szingli, élettárs, kiscsaládos, nagycsaládos), anyagi biztonságban élünk és egyformán értékes tagjai vagyunk a társadalomnak. A legtöbben családban élünk, ahol a kapcsolatok erősek és stabilak. A nők nemcsak egyenjogúak, hanem egyenrangúak is a férfiakkal. A gyermekeink, a szüleink és nagyszüleink fontos részei életünknek. 

Szinte mindenki részt vesz valamilyen civil tevékenységben. Igazi közösség vesz minket körül, amelyre mindig számíthatunk. Önzetlenül segítjük egymást. Bízunk az emberek szakértelmében és becsületességében. A közösségre vonatkozó döntéseket közösségi módon hozzuk. A szabályokat nem kijátszuk, hanem betartjuk. A kapcsolatainkat az együttműködés jellemzi. Tudjuk, hogy csak a közös előnyök vezetnek hosszú távú sikerekhez.  A másként gondolkodók (egoisták, pazarlók, békétlenek stb.) véleményét tiszteletben tartjuk, de sem a helyi közösség, sem az állam nem támogatja törekvéseiket.  

Az otthon, a munkahely, az iskola, a boltok és a rekreációs helyszínek közel vannak egymáshoz, így a napi közlekedésre kevés időt és energiát fordítunk. Előnyben részesítjük a zöld technológiákat, a házainknak semleges vagy pozitív az energiamérlege. Megóvjuk a természeti környezet eredeti szépségét, az erdők, vizek, a talaj és a levegő tisztaságát. Az állatokkal együttérzően bánunk. Nem pazarolunk, egyre kevesebb szemetet termelünk. Csak olyat és annyit vásárolunk, amire szükségünk van. A szükségtelenné váló dolgokat igyekszünk újrahasznosítani.  

Kompetensek vagyunk életünk szinte minden területén, elegendő és hiteles információnk van a helyes cselekvéshez. A minőség többnyire fontosabb a mennyiségnél. Tudatosan, kiegyensúlyozottan élünk és kézben tartjuk az életünket. A változó világ kihívásaira aktív és pozitív válaszokat adunk. A személyes és a közösségi sorsunk alakíthatóságába vetett hitünk erős. Egyszerre vagyunk magyarok, európaiak és világpolgárok. Ezeket nem egymást kizáró, hanem a világ összetettségét jól tükröző és harmonikusan összeegyeztethető identitásnak tartjuk.

 Minden szavazásra jogosult részt vesz a választásokon. Az önkormányzati ügyeket a helyi közösség megbecsült tagjai intézik. A pártok csak az országos politikában vesznek részt. A politikusok tisztességesen és teljesen átlátható módon végzik munkájukat, szolgálják az embereket. A politika megszabadult korábbi perverz hajlamaitól: nem szolgálja a globális pénztőkét, és nem telepszik rá a sokszínű kultúrára.

A nők "felnevelhetnek" egy emberibb, zöldebb világot

Szerintem vagyunk jó néhányan, akik egy ilyen szabad, békés és egészséges - egyszóval emberségesebb - társadalomban szeretnének élni. Meggyőződésem, hogy a XXI. század emberibb arca elsősorban a nők kezében van. Fel kell vállalniuk azt a gondolatot, hogy egy jobb, nyitottabb, barátságosabb és együttérzőbb világ lehetséges.

Hiszem, hogy van lehetőségünk a közös jövő megválasztására. Egy zöld és jól-lét alapú újratervezéssel leválthatjuk azt a kultúrát, amely az ember rosszabbik énjét erősíti és jutalmazza. A kirekesztés, a gyűlölet, a félelem és a megosztás rendszerét lecserélhetjük az együttműködés, az együttérzés, a biztonság és a társadalmi béke rendszerére. Ehhez jelentős változásra van szükség a hétköznapi életvitelben és a politikában egyaránt, egymást segítve, kiteljesítve.

 Nekem azok az értékes közéleti aktivitások, amelyek közelebb visznek ehhez a vonzó, új világhoz. Konstruktív javaslatokkal, jól működő gyakorlatokkal, motiváló történetekkel. Bízom benne, hogy az Új Világ blog és facebook oldal sok pozitív jövőképpel rendelkező embernek lesz a találkozó- és a gondolatmegosztó helye. Mert rajtunk múlik, hogy mi kerül a „Tiszta Lapra” és hogy mennyire lesz „Sorsfordító” a következő időszak.