Ábrahám Júlia írása

 Biden győzelmével fellélegeztünk, de ezen túlmenően is van okunk az örömre. Kamala Harris alelnöksége reményt ad, hogy több is történhet, mint a demokrácia és a kiszámíthatóság visszatérése a világ vezető államába. Harris nemcsak segíteni tudja Bident a nagy kihívásokkal szembeni küzdelemben, hanem személyében egy elszánt jogvédő, egy pragmatikus idealista is érkezik a Fehér Házba.  

https://www.facebook.com/KamalaHarris/photos

Az úttörő

Kamala Harris sok szempontból figyelemre méltó ember. Nemcsak azért, mert szeret és tud is első lenni. Korábban ő volt az első fekete női főügyész San Francisco-ban, majd az első női legfőbb ügyész Kaliforniában. Most pedig ő az Egyesült Államok első női alelnöke! Aki nem mellesleg az első afro-amerikai, és az első ázsiai származású alelnök is egyben.  

 Az igazságkereső

Családi gyökereit és eddigi életpályáját tekintve is igazi jogvédő. 13 évesen már egy sikeres helyi demonstrációt szervez. A kiszolgáltatottak pártján van. Kiáll a női jogokért, védi a gyerekeket. Pályája kezdetén pl. sokat tesz azért, hogy a tini prostituáltakat ne bűnözőként, hanem a szexuális bűncselekmények áldozataként kezeljék. Főügyészként kiharcolja, hogy hitelválság idején kilakoltatott kaliforniaiak az eredeti mentőcsomag ötszörösét kapják, összesen 20 milliárd dollárt.

 Az idealista

Családja óvta az ügyészi pályától. Harris elismerte, hogy nem túl jó az ügyészi szakma presztízse, de őszintén hitte, hogy ő majd belülről változtat a rendszeren. Hogy sok vagy kevés, amit tett, nézőpont kérdése. Annyi azonban bizonyos, hogy kerületi ügyészi tevékenységének első három éve alatt az ügyészség hatékonysága 52%-ról 67%-ra emelkedett. Az Open Justice létrehozásával pedig átláthatóbbá tette a bűntető igazságszolgáltatást és előrelépés történt a rendőrök elszámoltathatóságában is.

 Az öntudatos

Többször nyilatkozott az identitásáról. Arra bíztatott, hogy a színesbőrűek ne fogadják el a sztereotípiákat, ne korlátozzák magukat mások véleménye által. Bármi lehetsz, légy teljesen önmagad akkor is, ha fekete vagy. Az elnökjelölti kampányban sem hagyta bekategorizálni magát. Nem akart megfelelni annak a képnek, amit előre kreáltak róla. Azt nyilatkozta, hogy vagyok, aki vagyok, majd kiderül, hogy milyen is valójában. Amikor pedig Obama utódjaként emlegették, azt mondta, hogy megvan a saját öröksége, azt viszi tovább.

 A pragmatikus

Pályája során többször bírálták, számos ellentmondást véltek felfedezni szakmai és politikai tevékenységében is (halálbüntetés eltörlése, marihuána legalizálása, rendőri brutalitás elleni fellépés, egészségügyi reform). Az elnökjelölti versenyben balosabb, progresszívebb programmal indult, majd alelnök-jelöltként igazodott Biden mérsékelt vonalához. Az biztos, hogy merev dogmatizmussal nem lehet vádolni. A túlzott ideológiai szilárdság nem is könnyítené meg alelnöki munkáját. Kamala összekötő kapocs lehet a demokraták fősodra és a párt progresszívebb szárnya között. Továbbá tudomásul kell venni, hogy több tízmillió amerikai egy egészen másfajta politikára szavazott. Ha a demokraták komolyan gondolják, hogy tompítani akarják a faji és a pártokhoz köthető megosztottságot, akkor nagy szükség lesz Harris sokszínűségére és rugalmasságára.

 Az alelnök

Kamala Harris remek alelnök lehet. Tapasztalt, de nem megkopott. Dinamikus, de nem forrófejű. Vannak álmai, de tud kompromisszumokat kötni. Győztes típus, valószínűleg nem az alelnökség jelenti a karrierje végét.  Idővel megtudjuk… Addig figyeljük, hogy valóra váltja-e édesanyja intelmét mely szerint „lehet, hogy most te vagy a nyertes, de segíts abban, hogy majd mások is nyertesek lehessenek.”

Lesz-e nekünk is Kamala Harris-ünk?

Addig biztosan nem, amíg tart ez a macsó politikai kultúra. Az Új Világ Néppárt azon dolgozik, hogy legyen több tehetséges, bátor és autonóm nő a politikában. Hogy több, saját jogán elismerést szerzett nő kerüljön a közélet, a politika fontos posztjaira. Ha így lesz, boldogabb ország leszünk.

 Források:

https://www.politico.com/news/magazine/2020/11/08/heres-what-kamala-harris-faces-as-a-first-435186

https://www.politico.com/news/magazine/2020/08/11/kamala-harris-vp-background-bio-biden-running-mate-2020-3938

https://www.theguardian.com/us-news/2020/nov/07/kamala-harris-first-woman-of-color-us-vice-president

https://www.cnbc.com/2019/01/26/kamala-harris-has-complicated-history-with-wall-street.html

https://www.newyorker.com/magazine/2019/07/22/kamala-harris-makes-her-case

https://wmn.hu/ugy/53897-ket-ferfi-kozott-ideje-figyelni-a-nore--kamala-harris-lehet-majd-az-elso-noi-elnok-az-egyesult-allamokban

Biden elnök megválasztásával Amerika ismét a demokráciára és az igazságra voksolt. Trump vereségével a nyugati világ egy újabb esélyt kapott arra, hogy ne szét, hanem összetartson. Megújult annak a reménye, hogy közösen létrehozhatjuk a világ legjelentősebb gazdasági erőcentrumát, a transzatlanti gazdasági térséget. Az Új Világ Néppárt szerint Magyarország alapvető érdeke az, hogy majdani demokratikus vezetői megerősítsék szövetségüket az új amerikai vezetéssel a közös értékek alapján.

Biden elnök megválasztásával Amerika ismét a demokráciára és az igazságra voksolt. Trump vereségével a nyugati világ egy újabb esélyt kapott arra, hogy ne szét, hanem összetartson. Megújult annak a reménye, hogy közösen létrehozhatjuk a világ legjelentősebb gazdasági erőcentrumát, a transzatlanti gazdasági térséget. Az Új Világ Néppárt szerint Magyarország alapvető érdeke az, hogy majdani demokratikus vezetői megerősítsék szövetségüket az új amerikai vezetéssel a közös értékek alapján.

Az Új Világ Néppárt gratulál az amerikai választóknak és Joe Biden új elnöknek. Amerika újból a nyugati világ meghatározó értékeire szavazott: a szabadságra, demokráciára és az igazságra. Szembeszállt a hazugsággal, és a hozzáértést választotta a dilettantizmus helyett.

Négy évvel ezelőtt, amikor Trump elnököt megválasztották, a világ autoriter és illiberális vezetői pezsgőt bontottak és egy új korszak hajnalát ünnepelték. Most bizonyára szomorúak, mert a mostani választással ennek a rövid korszaknak alighanem máris bealkonyult.

Pálinkás József, az Új Világ Néppárt elnöke biztos benne, hogy Biden megválasztása nem csak az amerikaiaknak jó hír, hanem a demokrácia és szabadság híveinek mindenütt a világban. Biden elnöksége azt a reményt jelenti, hogy az Egyesült Államok ismét betölti azt a kulcsfontosságú szerepet, amit évtizedeken át játszott a szabad világ élén.

Szent-Iványi István, az Új Világ Néppárt külpolitikusa azt várja az új elnöktől, hogy helyreállítja a bizalmat és a megromlott kapcsolatokat az Európai Unióval, felhagy az európaiakat, köztünk hazánkat is sújtó vámháborúval, kiszámítható partnerként viszonyul európai szövetségeseihez. Megújult annak a reménye, hogy közösen létrehozhatjuk a világ legjelentősebb gazdasági erőcentrumát, a transzatlanti gazdasági térséget.

Szent-Iványi István hozzátette, hogy a magyar demokraták azt várják az új elnöktől, hogy kompromisszumok nélkül kiáll a demokrácia értékeiért és az Egyesült Államok újból a reményt jelenti a világ elnyomott népeinek. Alapvető érdekünk, hogy Magyarország majdani demokratikus vezetői megerősítsék szövetségüket az új amerikai vezetéssel a közös értékeink alapján.

103 igazoltan koronavírussal fertőzött ember vesztette életét Magyarországon, és 4703 új fertőzöttet azonosítottak 20 025 teszt alapján november 6-ára virradóan. A tesztelések napok óta 25 százalék körüli fertőzöttségi arányt jeleznek. A vírus korlátozás nélkül terjed az országban, ami miatt sok ezer felesleges áldozat lesz. Hamarosan ugyanis túltelítődnek a kórházak, elfogy a szakképzett személyzet. Az Új Világ Néppárt követeli, hogy az emberi életek védelme érdekében kormány az eddigi látszatintézkedések helyett haladéktalanul tegyen érdemi lépéseket a járvány visszaszorítására.

Pálinkás József, az Új Világ Néppárt elnöke kijelentette: óriási bűnt és hibát követ el a kormány azzal, hogy nem hozza nyilvánosságra a járványügyi szakemberek előrejelzéseit. Nincs információ arról sem, hogy a kormány számára készülnek-e megalapozott előrejelzések.  Jakab Ferenc pécsi virológus professzor szerint a vírus terjedését mérő R = 2,5, ami azt jelenti, hogy semmilyen védekezés nincs. A hiteles és őszinte információk hiányában az intézmények és az állampolgárok bizalmatlanok, nem tudnak megalapozott döntéseket hozni. Így az ország káosz és tragédia felé tart. Elemzők és a kórházak dolgozói egyaránt katasztrofális állapotokat jeleznek előre.

Lantos Gabriella, az Új Világ Néppárt egészségpolitikusa rámutatott: az elhibázott járványügyi védekezés miatt Magyarország a harmadik koronavírussal leginkább fertőzött ország Európában. A kormány szétverte a 90 évig jól működő ÁNTSZ-t, a járványügyi szakértők és az orvosok egyre hangosabb figyelmeztetéseit pedig semmibe veszi. Az első hullámot követően nem sikerült megszervezni a tesztelést és kontaktkutatást, így fogalmunk sincs a valódi fertőzöttségi arányról. A védekezésnek ma már csak egyetlen eszköze maradt: korlátozásokat kellene bevezetni. Haladéktalanul.

A kormány a járványhelyzet kezelésében csak a propaganda eszközeit alkalmazza. A nyilvánvalóan semmitmondó és szánalmas – ha nem egy halálos járvány közben lennénk, nevetségesnek is nevezhetnénk – november 3-én életbe lépett kormányrendelettel a kormány látszatintézkedéseket hozott. Bevezette a kijárási tilalmat éjfél és hajnali öt óra között, amikor lényegében senki nincs közterületen. Bevezette az ingyenes parkolást, ami csak a káoszt növeli a városokban, kedvez az autóval járó jómódúaknak és gonosz módon csökkenti az önkormányzatok bevételeit.

A kormány nem csak inkompetens, de gyáva is szembesíteni az előrelátható tragédiával az ország közvéleményét. Egy nyilvánvalóan manipulált „nemzeti konzultációra” hivatkozva nem védi meg több ezer ember életét. Lelkiismeretlenül feláldozza őket, pedig ez a taktika a gazdaságot is veszélyezteti. Előre eltervezett és kézben tartható korlátozások helyett az országban egyszerre fog leállni az egészségügy és az oktatás. Azzal együtt pedig a teljes gazdaság. Így azonban sajnos még a GDP veszteség is nagyobb lesz, mint ésszerű és időben meghozott intézkedések esetén.

Követeljük, hogy a kormány

1. adjon részletes tájékoztatást a járvány kiterjedtségéről, a kórházi kapacitásokról, az intenzív osztályokról és a szükséges munkaerő rendelkezésre állásáról,
2. adjon pontos tájékoztatást a gazdaság helyzetéről,
3. mutassa be azoknak a tervezett korlátozó intézkedéseknek a menetrendjét és gazdasági hatását, amelyeket még azelőtt kíván életbe léptetni, mielőtt kifogy az ország a megfelelő szakképzettségű orvosokból és szakápolókból,
4. állítsa le a felesleges presztízs beruházásokat és rendezvényeket,
5. a felszabaduló forrásokat használja arra, hogy a bajbajutottaknak adjon támogatást a túléléshez.

 SZÖLLŐSI Melinda írása

A legtöbb, amit adhatunk a szeretteinknek életük végén az, ha támogatni tudjuk őket. Ehhez el kell tudnunk fogadnunk, hogy a halál természetes. A jó hospice ellátás újra megtaníthat bennünket a halállal kapcsolatos rítusok fontosságára. A búcsúra. A gyász megkönnyítésére. Halottak napja utáni gondolatok az élet nagy kérdéseiről.

 A haldoklók az életre tanítanak bennünket. Szerencsés az, aki magáénak érezheti ezt a mondatot, mert a most élő generációk tagjai között kevesen vannak, akik megtapasztalták ezt. Ha félünk a haláltól, ha tagadjuk, hogy a halál az élet része, akkor nem tudunk méltóképp támogatást nyújtani a szeretteinknek, amikor ők az életük végén járnak. Pedig ez a legtöbb, amit adhatunk nekik. És eközben mi magunk is életre szóló útravalót kapunk.

A palliatív és hospice ellátás és az életvégi tervezés abban segít, hogy ez sikerüljön. A palliatív ellátás a tünetek csillapítása. Egy súlyos betegség esetén a betegre és hozzátartozóira figyelünk - éljen együtt a beteg a betegségével akár évtizedekig, vagy legyen az megállíthatatlanul gyors lefolyású.  Az ellátás célja minden esetben ugyanaz, függetlenül a betegség stádiumától és kimenetelétől. Az, hogy itt és most a beteg és a hozzátartozók számára a lehető legjobb életminőséget biztosítsuk.

Mit  kell ehhez tennünk? Alaposan megismerni a beteg és a hozzátartozói igényeit. Csak így tudjuk a fizikai és a lelki tüneteiket kezelni, jó esetben meg is előzni. Az is fontos, hogy minden szükséges információ a rendelkezésükre álljon ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassanak az életükről, a kezelésekről, az ellátásuk körülményeiről. A palliatív ellátás része a hospice; ami az életük utolsó hónapjaiban támogatja a betegeket és hozzátartozóikat. Az ellátásban azt az alapelvet követjük, hogy az elkerülhetetlen halált nem késleltetjük, de nem is siettetjük. Sokan azt gondolják, hogy a hospice a betegről való lemondást jelenti, de ez nem igaz. Az állapotának megfelelő lehető legjobb ellátást kapja ilyenkor is. Sőt, legújabban már az is látjuk, hogy a jó hospice ellátás hónapokkal meghosszabbíthatja a beteg életét.

A hospice és palliatív ellátás a 20. században megismert formájában a 2005-ben elhunyt Cicely Saunders munkásságából nőtt ki, és abból táplálkozik mind a mai napig. Cicely Saunders igazán nagyformátumú asszony volt: szakápoló, szociális munkás, orvos és író. Felismerte, hogy az élet végén erre az összehangolt testi és lelki gondozásra van szükségünk. Az ő halálakor az általa megálmodott modell az Egyesült Királyságban és szerte a világon már nagyon komoly ellátássá nőtte ki magát. Hazánkban is kiemelten fontos az ő örökségét erősíteni. Azt szeretnénk, hogy a minőségi hospice és palliatív ellátást mindenki számára elérhető legyen. Ez ma sajnos egyáltalán nincs így. 

Nekünk is vannak ebben nagyasszonyaink. Az ellátás hazai szellemi forrása Polcz Alaine, aki élete utolsó éveiben elkötelezetten képviselte, hogy a kórházakban is jelenjenek meg a haldoklással, halállal kapcsolatos rítusok. Igen, a kórházakban, hiszen ott haltak meg az emberek. És mivel Alaine még zsigereiben hordozta a rítusokat, jól látta, mit okoz a hiányuk. Pszichológusként és tanatológusként tudta, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha együtt tudunk lenni a halottunkkal. Miként otthon ez régen mindenkinek megadatott. De hagyományaink támasza nélkül a halállal kapcsolatos kérdésekben ma nagyon nehéz eligazodnunk.

A hospice fekvőbeteg osztályokon mostanra kezd általánossá válni, hogy van egy hely, ahol akár órákat is eltölthet a hozzátartozó a halottjával. Ennek a búcsúnak valóban ott van a helye és az ideje. Ez segíti a halál elfogadását, a halottól való elbúcsúzást, és így később a gyász folyamatát is. Természetesen ugyanolyan fontos otthon is, hogy hogyan búcsúzunk el a halottunktól. Szerencsére ma már évről évre egyre nagyobb azoknak a száma, akik kívánságuknak megfelelően otthon halhatnak meg. A jövőben annak a módját is meg kell találnunk, hogyan tanulhatjuk újra azokat a segítő rítusokat, amelyek mára kényszerűen elvesztek a családokból. A hospice ellátás hozzá tud járulni ahhoz, hogy újra egészséges viszonyba kerüljünk a halállal, a haldoklással és a gyásszal. Mert a halál az élet része.

LANTOS Gabriella írása

A Kormány a koronavírus elleni védekezés során hibát hibára halmozott. Feleslegesen vett rengeteg lélegeztetőgépet. Eközben nem növelte a tesztkapacitásokat. Ezért a tesztek száma olyan alacsony, hogy a napi új fertőzöttekről szóló szám egyszerűen hazugság és propaganda. Nincs már hova hátrálnunk, mert az életünkről van szó. A saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat. Csak azzal tudjuk sok ezer ember életét megmenteni, ha együtt követeljük napi 35 000 teszt elvégzését, Kásler Miklós és Müller Cecília menesztését, és egy kompetens új egészségügyi miniszter kinevezését.

Nagyon hamar nagyon nagy baj lesz. De erről nem a kormány beszél, hanem a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Aki pontosan tudja, hogy a tömeges tesztelés és kontaktkutatás elmaradása miatt ránk törő második hullámtól az egészségügyi rendszer össze fog omlani. Ha azonnal nem kezdődik el a tömeges tesztelés, akkor pár hét múlva nem marad más eszköz, mint újra szigorúbb korlátozó intézkedések bevezetése. Amit egyébként mindenki el akar kerülni.  Mégsem történik semmi a tesztelések bővítésére. Hanem a szokásos hárítás, terelés és pótcselekvés.

 A pótcselekvések legfényesebb gyöngyszeme az a hír, hogy a külügyminisztérium elkezdte árulni a feleslegesen vett 8000 lélegeztetőgépet a magyar külképviseleteken keresztül:

https://hvg.hu/itthon/20201028_lelegeztetogep_kkm_koronavirus

Tehát ma már ők is tudják, hogy teljesen feleslegesen vettek 16 000 lélegeztetőgépet, potom 300 Mrd Ft-ért. Azzal védekeznek, hogy: "A járvány első hulláma alatt ez azt jelentette, hogy több európai országban az orvosoknak kellett eldönteniük, kinek jut gép és kinek nem, ki élhet, és kinek kell meghalnia. Ezt a szörnyű helyzetet Magyarország mindenképpen el akarta kerülni, ezért lélegeztetőgépek beszerzése mellett döntött. A lélegeztetőgépekért elképesztő verseny folyt a nemzetközi piacon, ebben a versenyben kellett helytállnunk.  Kijelenthető, hogy Magyarországon semmilyen körülmények között nem fordulhat elő az, hogy valakinek nem jut lélegeztetőgép. A megfelelő számú gép rendelkezésre áll" 

Teljesen világos, hogy a Kormányban tavasszal sem volt és ma sincs egyetlen ember sem, aki tudta volna, vagy legalább már ma tudná, hogy mit kell csinálni. Tehát, hogy nem lélegeztetőgépeket kell venni számolatlanul, mert úgysem lesz elég szakember, aki azokat működteti. Hanem növelni kell a teszkapacitást. https://24.hu/belfold/2020/04/27/koronavirus-jarvany-egeszsegugy-gazdasag-munka-gyorffy-dora-lantos-gabriella/

Sajnos azóta sem lettek kormányzóképesebbek, azóta sincs tervszerű védekezés. Csak kármentés, mint ennek a felesleges 8000 lélegeztetőgépnek a kiárusítása.

MI TUDNAK MA MÉG CSINÁLNI?

Azonnal, holnaptól 35 000 tesztet kell csinálni minden nap. Így tudják kézben tartani a járványt. Ez majd akkor fog bekövetkezni, ha 5% alatt lesz a tesztek pozitivitási rátája. Sajnos már volt olyan nap, hogy 15-20% közt volt! Eddig a naponta elvégezhető PCR-tesztek maximális száma 10-12 ezer darab volt. A Napi.hu közérdekű adatigénylésére adott válasszal erősítette ezt meg a Nemzeti Népegészségügyi Központ, ami persze már a nem szakértők előtt is nyilvánvaló volt az elvégzett tesztek száma alapján.

https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/koronavirus-teszteles-magan-labor-vizsgalat-nnk-muller-cecilia.716347.html

Az alacsony tesztkapacitás az oka annak is, hogy a hivatalosan elrendelt tesztek végzése is nagyon körülményes, mivel azt csak a mentők csinálják. De annak ellenére sincs már elég mentő, hogy az igazolt fertőzöttek szoros kontaktjait sem tesztelik le.

https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/koronavirus-jarvany-mento-kapacitas-egeszsegugy.716575.html

Ezért orvostanhallgatókat rendelnek ki, 200 új teszthelyet létrehozva.

https://444.hu/2020/10/28/160-orvostanhallgatot-rendelnek-ki-koronavirus-tesztelesre

Ez a döntés sajnos nagyon megkésve született. A kormány kontra koronavírus harcban ugyanis a kormány vesztésre áll. Miért? Azért, mert a járvány elleni védekezésben nincs egyetlen szakembere sem. Már a saját szakértőikre sem nem hallgatnak. Csak politikai haszonszerzés és megtévesztő propaganda folyik. Ezért MINDIG ROSSZ és MINDIG KÉSŐI döntéseket hoznak, csak kullognak az események után. A legjobb, amit csinálnak, az pusztán kármentés, mint most a lélegeztetőgépek eladása. 

Pedig lett volna fél évük arra az első hullám után, hogy felkészüljenek a tesztelés bővítésére. De folyamatosan tagadták ennek a fontosságát. „Nem az elvégzett tesztek védenek meg bennünket, hanem a higiéniás szabályok és a járványügyi intézkedések betartása”. „A koronavírus-fertőzöttekkel kontaktusba került személyek kontaktjainak felkutatása járványtani és virológiai szempontból sem szükséges” – ilyen okosságokat mondott szeptember 8-án Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára.

Ezért nem hoztak létre új mikrobiológiai laborokat. Így viszont a tesztek száma olyan alacsony, hogy a napi új fertőzöttekről és a fertőzöttek összességéről szóló szám egyszerűen HAZUGSÁG és PROPAGANDA. A valóság tudatos meghamisítása, hogy elaltassák az emberek veszélyérzetét. Azt sugallják, hogy nincs is olyan nagy baj, miközben minden szakértő szerint fékezés  nélkül rohanunk a vesztünkbe.

Ugyanis, bár tele vagyunk lélegeztetőgépekkel - sőt, már el is adunk belőle - nincs hozzá elég szakember. A jelenleg dolgozó intenzíves nővérekkel összesen, a szakmai szabályokat betartva 1200 beteget lehet egyidőben lélegeztetni. És ebből COVID-os nem lehet több 6-700-nál, mert egyébként baleseti sérült, rákos beteg vagy szülőnő fog meghalni.  Ma 255 ember van lélegeztetőgépen. Ha minden ilyen rosszul megy tovább, karácsonyra nem lesz elég intenzíves nővér.

MIT KELL NEKÜNK CSINÁLNUNK?

A valóság mindig legyőzi a propagandát. A lélegeztetőgépen lévők és halottak számának  drámai növekedését már nem tudják elrejteni. Hibát hibára halmoznak. Muszáj a saját kezünkbe venni a sorsunkat, hisz itt már nem távoli, érthetetlen dolgokról: jogállamról és sajtószabadságról van szó. Hanem az életünkről. Novemberben legalább 3000-4000 ember fog meghalni.  Ezt már semmilyen intézkedéssel sem lehet megakadályozni. De a decemberi, ennél is nagyobb veszteséget még mindig meg lehetne előzni. Ha legalább annyit tesztelnének, mint Németországban, ahol arányosítva, a halottak száma a fele a magyarnak.

Szóval most már az életünkkel fizetünk érte, ha ezt a hozzá nem értő, csak a saját politikai túlélésével törődő kormányt hagyjuk tovább garázdálkodni. Muszáj a saját kezünkbe venni a sorsunkat!

1. Követeljük közösen napi 35 000 teszt elvégzését. Ennyi teszttel lehet pontosan kimutatni a járvány valódi méretét, és meghatározni a teendőket!
2. Követeljük közösen az ezért a helyzetért közvetlen felelős verhetetlen páros, Kásler Miklós és Müller Cecilia azonnali menesztését. Valakinek el kell vinnie a balhét.
3. Követeljük az önálló, szakértő és a járványhelyzetben felelősségteljes magatartásra képes egészségügyi miniszter kinevezését. Van ilyen a kormány háza táján is, nézzenek körül az operatív törzs meghívottjai közt.

REICHERT János írása

Az Új Világ Néppárt nevében az '56-os forradalomra emlékező sétára invitáltuk tagjainkat és barátainkat az ünnep délutánján a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe. A járványveszély miatt maszkban, de nyílt szívvel emlékeztünk meg 1956-os hőseinkről, és közösen gondolkoztunk sorsunkról, feladatainkról.

A Sírkert bejáratánál Reichert János köszöntötte az összegyűlteket. Elmondta, hogy sétánknak célja részint a főhajtás hőseink emléke előtt, részint a közös gondolkodás arról, hogy történelmünk mennyire sokrétű tanulságokkal szolgál.

Gyülekezünk az emlékező sétára

Vörösmarty Mihály és Arany János sírját érintve érkeztünk meg első állomásunkra, a temető „56-os parcellájába”.

Emlékezés a temető „56-os" parcellájánál 

Ott fölelevenítettük, hogy a Rákosi-zsarnokság 1952-ben megtiltotta az egyházi szertartásokat, sőt általában mindenféle temetést itt, kizárólag a „nemzet legkiválóbbjai”, azaz a kommunisták nyughelyének foglalták le a temetőt. A forradalomban automatikusan megszűnt ez a zsarnoki szabály, és a szabadság napjaiban, sőt még novemberben is egy ideig ismét temethettek ide a budapestiek. Így lett ez a parcella, a 20-as számú, a forradalom harcos és vétlen magyar áldozatainak a nyughelye.

 A szimbolikus politizálás része volt, hogy az „ellenforradalmárokat” kirakatperekben is bűnösnek nyilvánították. A forradalmár ifjúság szimbolikus elítélését célozta a Tóth Ilona-per, amelynek fővádlottja, az ifjú orvosjelölt legfőbb bűne az volt, hogy éppen október 23-án ünnepelte a születésnapját. A per másodrendű vádlottja Obersovszky Gyula 29 éves újságíró volt. A rabokat hermetikusan elvágták a külvilágtól, semmilyen hírt sem kaphattak odakintről. A vádlók azonban gondoskodtak róla, hogy részletesen értesülhessenek az 1957. május 1-jei nagygyűlésről, és hogy több mint 400 ezren hallgatták a főtitkár beszédét. Obersovszky Gyula versben örökítette meg, amit akkor érzett.

Obersovszky Gyula: Kik vagytok ti

Az 1957-es „Nagy Május Elseje” hírére

Hát szabad ezt
                    Lehet

Egy ilyen korcs hatalom
talpa alá heverni
                          Lehet

Lehet mondani hogy
                            Éljen
Az áruló éljen
                    A hóhér

A hóhér éljen?
Hát szabad ezt
                   Lehet

Kik vagytok ti
                   Kik
                          Emberek

/Markó fogház/

Nagy Károly tolmácsolta Obersovszky Gyula költeményét

A vers után szót kért Sztankovánszki Tibor barátunk, és könnyek közt idézte föl, hogy a forradalom idején 13 éves volt, a Szemere utcai iskola tanulója. Egy osztálytársával kint voltak október 25-én a Kossuth téren. Ő szerencsésen megúszta, de barátjával végzett a sortűz. „Ő is ott van eltemetve” – mutatott a szomszéd sorok felé.

 Utunk második állomása a mártír miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos mauzóleuma volt. Pálinkás József mondott beszédet.

Pálinkás József beszédet mond Batthyány Lajos mártír miniszterelnök mauzóleumánál

Fölidézte, hogy 1956-ban az emberek a szabadságért, a demokráciáért, az önrendelkezésért és a boldogulás lehetőségéért emelték fel a szavukat, tartottak gyűléseket, mentek az utcára. „A józanul gondolkodó emberek nem akarnak forradalmat, nem akarják az élet- és vagyonbiztonság átmeneti felfüggesztését sem” mutatott rá Pálinkás József, hozzátéve: az emberek reformokat akarnak, „a forradalmat rendszerint a hatalom kényszeríti ki.”

Pálinkás József kifejtette, Batthyány Lajosban, Nagy Imrében és Antall Józsefben az a közös, hogy nem voltak forradalmárok, de nem hagyták cserben a nemzetet. Vállalták az életáldozatot a magyarság jobb jövőjéért. Konkrétan Nagy Imre 1956. október 28-a előtt nem is azonosult a forradalom, a szabadságharcosok követeléseivel. Viszont képes volt átértékelni a saját nézeteit, és végül igazi erkölcsi magaslatra lépett azzal, hogy visszautasította a sokszor felkínált kompromisszumot: ha elismerte volna a Kádár-kormányt, megtarthatta volna az életét, sőt idővel integrálta volna a rendszerébe Kádár. De Nagy Imre nem kért kegyelmet, ezzel az élete árán tartotta meg tisztának 1956-ot, a szabadságért, a demokráciáért a boldogulás lehetőségéért életüket áldozókat.

A beszéd után a mártír miniszterelnökök előtti tisztelgésül koszorúztunk.

Pálinkás József és Stelli-Kiss Sándor koszorúznak

Utolsó állomásunk a szovjet parcella volt. Megszemléltük az egységes egészként felújított katonasír-parcellát. Fölelevenítettük, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2015. februárban megkoszorúzta az egész emlékhelyet, tehát nemcsak az 1944/45-ös harcokban elesett, hanem a forradalmunkat leverő katonák emléke előtt is tisztelgett – noha a 2012-es Alaptörvényünk három helyen is említi az 1956-os forradalom és szabadságharc dicsőségét.

 Szóltunk viszont az érem másik oldaláról is: 1995-ben Horn Gyula miniszterelnök állapodott meg Borisz Jelcin orosz elnökkel arról, hogy a felek kölcsönösen tiszteletben tartják egymás halottjait. Eme egyezség eredményeképpen nemcsak ezt az emlékhelyet is kellene látnunk, hanem lelki szemeinkkel a Don-kanyarban odaveszett magyar véreink végre méltó sírját is. Bolgyirevkában, Rudkinóban több mint 27 ezer honfitársunknak állíthattunk méltó emlékhelyet – erre is gondoltunk a szovjet katonahalottak sírjánál.

 A halott katona nem ellenség, a forradalom csak kényszerből születő, végső fejlemény – adja Isten, hogy soha többé ne kelljen jelen időben beszélni róluk.

LANTOS Gabriella írása 

Ez a béremelés jelentős, és átrendezi a bérviszonyokat és a praxisokat. 2021. március 1-én ki fog derülni, hogy valójában fele akkora ellátórendszerhez elegendő orvos van Magyarországon, mint a mostani. Egy csomó műtétet nem fognak elvégezni, kisebb lesz a kórházak kihasználtsága, de nem annyival, mint amennyivel kevesebb orvos.

Ez a béremelés jelentős a kezdők, a fiatalok és nagyon kicsi magánpraxissal rendelkezők számára. Gyorsabban fognak előrejutni, mert a nagy magánpraxissal rendelkezők közül sokan ki fognak lépni az állami ellátásból. Ők, meg a hálapénz nélkül élők vagy a vidéken kevés hálapénzt kapók nagyon elégedettek lesznek.

A nagyvárosi, nagy magánpraxissal rendelkezőknek (orvosbárók) fél évük lesz eldönteni, hogy hol dolgozzanak. Március 1-ig kell bezárniuk a magánpraxist vagy benyújtaniuk a jóváhagyási kérelmet a valamilyen kormányhivatalnak, az ismeretlen szempontú, titkos bírálatra. Közülük inkább sokan átmennek a nagyobb magánszolgáltatókhoz. Akik sok orvos teljes magánfoglalkoztatását majd megoldják.

A kisebb magánpraxisok, különösen a műtétes szakmákban bajba kerülnek, mert nem lesz hátterük. Csak néhány magánkórház az egynapos sebészetben, hisz onkológiai műtéteket továbbra sem fognak magánban csinálni. 

Úgyhogy az onkológusok, szív és idegsebészek, protézisműtétes ortopédusok maradnak az államiban, és megpróbálnak még nagyobb konspirációval hálapénzezni. Amíg valami rosszakaró fel nem jelenti őket. Vagy vagyonosodási vizsgálat nem indul, hiszen a romló ellátás miatti feszültségek levezetése érdekében kell majd bűnbak.

Ugyanis március 1-én ki fog derülni, hogy valójában fele akkora ellátórendszerhez elegendő orvos van Magyarországon, mint a mostani. Ennek több oka van. Egyrészt sok olyan műtétet nem fognak elvégezni, aminek eddig sem volt orvosi indoka, de ha fizet érte a beteg, akkor megcsináljuk. A ful-orr-gegeszet.com szerint a legtöbb füll-orr -gégészeti osztályt be fogják zárni, mert nem lesznek mandula meg orrsövény műtétek, mert nem lesz rájuk hirtelen orvosi indok.

Emellett az is csökkenteni fogja a kórházak iránti igényt, hogy a magánpraxisokból nem vagy nehezebb lesz állami kórházba bevinni beteget (persze azért az önkéntes segítőt a kórházigazgatók csak visszacsempészték egy nap alatt a szerződésformák közé). Szóval kevesebb indok lesz kórházba küldeni a beteget. Az is ki fog derülni, hogy sok műtétet egynaposban is meg lehet csinálni, hisz ha nem lesz több hálapénz a nagyobb műtétért, minek tartsák bent a beteget. Szóval kisebb lesz a kórházak kihasználtsága.

De nem annyival, mint amennyivel kevesebb orvos lesz. Azért van szükség a kirendelés, áthelyezés kiskapujára, hogy ahol már végképp nem lesz orvos, oda egyszerűen száműzni lehessen valakit két évre vagy meghatározatlan időre. Ha emiatt sokan kilépnek, akkor egy csomó kiskórház bezár.  Ugyanis több pénzzel meg vállalkozóként sem lehet majd elcsábítaniuk más kórházból orvosokat, mert 1 évig nem kaphatnak magasabb fizetést, mint korábban. Ez komoly struktúraváltást készít elő, ráadásul nem a kormány zárja be a kórházat, hanem az orvoshiány. Sajnos nem tudták betartani a minimumfeltételeket.

A nagy magánkórházak jól járnak, lesz egy csomó frissen jelentkező orvosuk. De persze ettől sokkal több fizetőképes beteg nem lesz, így lejjebb megy az orvosbárók jövedelme a magánellátásban is. 2 millióba kerülő protézisműtét iránt már nem lesz akkora kereslet a magánkórházban, mint 400 000 Ft hálapénzért kaphatóból volt volt az államiban.  Ezért a havi 6-10 milliós hálapénzes jövedelmek meg fognak szűnni.

 Az biztos, hogy nagyon nagy változás lesz, főleg az első évben.  Mint a változásoknál általában, nagyon nagy elégedetlenség is, mind a menő orvosok, mind a hálapénzező betegek körében. Orvosnak kevesebb jövedelem, betegnek valódi, mások által is kivárt sor. Hogy ezt miért vállalja be a kormány egy pandémia idején, másfél évvel a választások előtt, az nagy talány.

A legvalószínűbb magyarázat az, hogy, nem volt más választásuk, mert a kamara mögött ott van az orvostársadalom 3/4-e. Azok az orvosok, akik eddig nagyon rosszul jártak. Szanaszét dolgozták magukat, ezért már tényleg nagyon mérgesek voltak. A kormány pedig két legyet ütött egy csapással. Ha már így jártak, hogy pont egy pandémia és az ettől kifáradt orvosok fenyegetik a hatalmat, akkor visszaütöttek a kirendeléssel, meg állami-magán szétválasztással. Már eddig is minden év végén egyre mérgesebben toltak be újabb 100 Mrd Ft-ot a kórházkonszolidációba. Tudták, hogy ennek nagy részét pár ezer orvos viszi haza. Most elégtételt éreznek, hogy leszámolhattak velük egy ilyen népszerű intézkedésbe csomagolva, mint a soha nem látott béremelés.

Így majd oda lehet koncként lökni őket a népharagnak, hisz már 2 milliót keresnek és még mindig rossz az egészségügy. Ki ezért a hibás? Hát nem a kormány, ugye kedves választó.

BODROG Zoltán írása

Amikor a torzsalkodó szélsőségek langyos demagógiával próbálják elkerülni a válaszokat, akkor éppen a mérsékelt közép adja meg az igazán markáns megoldást. Jól illusztrálja ezt a budapesti kerékpársávokról folyó disputa is. Ha a helyes és helytelen válasz a két szélsőség, akkor nem kell kompromisszumot keresni, nem egyrészt-másrésztezni kell, hanem lépni a fenntartható közlekedés felé. Azonban ez egy olyan komplex problémakör, amiben több gyors előrelépés is lehetséges lenne, ha nem egyetlen részkérdéséről folyna az adok-kapok.

 A mindig hangoskodó szélsőségek a mérsékelt centrum politikai megoldásait szeretik szürkének bemutatni. S valljuk be, hogy ezt sokakkal sikerült is elhitetni. Pedig a centrum nem az unalmas félutat, hanem a jó választ jelenti, hiszen mindig bátran elfogadja bármelyik versenytárs helyes válaszát az adott problémára, vagy éppen az ellentétes szereplők részigazságaiból építi fel a jó megoldást. Vagy amikor a torzsalkodó szélsőségek langyos demagógiával próbálják elkerülni a válaszokat, akkor éppen a mérsékelt közép adja meg az igazán markáns megoldást. Jól illusztrálja ezt a budapesti kerékpársávokról folyó disputa is.

TÉNYLEG AZ AUTÓSOKÉRT AGGÓDNAK?

Fürjes Balázs árnyék-főpolgármester (Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, a tényleg nagy pénzek irányítója) népnek muzsikáló nyílt levelet írt a Főváros vezetésének. Széles tenyérrel csap a lecsóba: a járvány idején megváltozott közlekedési viszonyokra való hivatkozással megnyitott kerékpársávok csak az autóstársadalom régóta halmozódó sérelmeit gyarapítják. Újabb, nagyobb dugókat, sőt, baleseteket (?!) okoznak, és nem a kellő körültekintéssel lettek kialakítva. „Monnyanak le” szeptember elsején! Hát – kéremalássan a kisemberek nevében –, autózni nem lehet bűn! (Olyannyira a kisemberek nevében, hogy azóta a DK is hangot adott hősies aggodalmának az autósok oldalán.)

 A levél egy elég egyszerű, de viszonylag jól megkomponált politikai támadás a főváros vezetése ellen. Tény, hogy szeptemberben mindig nagy dugók vannak Budapesten, hiszen a tanévkezdés mindig sokkhatásként ér mindenkit. Tény, hogy a leginkább szidott, közúti sávelvétellel kialakított nagykörúti és Üllői úti kerékpársáv az érintett útszakaszok kapacitását csökkentette. Ugyanakkor ezen utak forgalmára a metrópótlás is hatással van, és a kettő forgalmi következményei egymástól elválaszthatatlanok lesznek. Adott tehát a gyilkos koktél: bármilyen banális gondok lesznek – lesznek, hiszen lenni szoktak – az iskolakezdésnél, azt lehet mondani, hogy ezek a libernyák kerékpársávok miatt vannak!

 Ezzel a tudatos összemosással azonban éppen olyan várospolitikai elvek ellen hergelik a lakosságot, amelyek helyességét ellenzékből az államtitkár szakemberei is készségesen elismerték. Sőt, korábban sürgették, számonkérték. Ha azonban a politikai hasznot éreznek az autósok – hamis – elnyomottságérzésének felkeltésében, akkor ezt a kormánypárt emberei azonnal alkalmazzák akár a város kárára is. Ha autózni nem is bűn a mai helyzetben, az autózás mellé állni várospolitikusként mindenképpen hiba.

A MÉRSÉKELT KÖZÉP A TÖMEGKÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSÉRE IS GONDOL

Miután ebben a kérdésben az igazság nem középen, hanem a (baloldali) fővárosvezetésnél van, a centrum válasza egyértelmű, és az sem középen van. Nem fél biciklisávokat kell létesíteni, nem egyrészt-másrésztezni kell, hanem a várostervezés XXI. századi konszenzusából kiindulni, és lépni a fenntartható közlekedés felé – még akkor is, ha az átmenetileg vélt vagy valós kellemetlenséget okoz bárkinek is. A Sétáló Budapest program, mely – saját definíciója szerint – a centrum válasza Budapest kérdéseire, szintén tartalmazza a kerékpárosközlekedés javítását, akár konfliktusok árán is. Azonban, ha tovább kutakodunk a programban, olyan, az itteni kérdésnél nem (sokkal) nehezebben megvalósítható javaslatokra bukkanunk, amelyek meg nem valósítása talán okkal teszi a helyes irányba tett, de önmagában radikálisnak tűnő kerékpárosbarát fejlesztést támadhatóvá.

Fürjes Balázs is említi a tömegközlekedés fejlesztését. Azt most ne firtassuk,, hogy az előző városvezetések ezen a téren rendszerszinten mit tudtak felmutatni, a kérdés azonban nem megkerülhető, hogy miből. Szerencsére erre is ott van a programban a magától értetődő válasz: új bevételt, mégpedig közlekedési bevételt kell szerezni, útdíjat kell bevezetni. Az ottani becslés szerint ez elég már arra, hogy a mai tömegközlekedési hálózat legneuralgikusabb hibáit, az extrém ritka követéseket, a legfájóbb kapcsolathiányokat kijavítsa. Ezzel egy olyan tömegközlekedést hozzon létre, amely igazi mobilitást kínál: nem szolgáltat extrém alacsony színvonalon semmilyen városrészben, semmilyen irányon, semmilyen napszakban. Megbízhatóan el lehet vele jutni mindenhová a városban, oda és vissza.

A BELVÁROSI AUTÓZÁS LUXUSÁT VALAKINEK MEG KELL FIZETNI

Az adok-kapok első felvonása előírásszerűen hozza a kommentháborúkat, s ezekben értelemszerűen az a vezető téma, hogy autózni ma Budapesten mennyire elkerülhetetlen. Tényleg elkerülhetetlen? Akkor megéri befizetni az útdíjat, s a fizetős autózás miatt megritkult forgalom nem mássá válik, mint prémiumszolgáltatássá. Vagy mégis elkerülhető? Akkor nem kell fizetni; és végül a díj mértéke mindig úgy igazítható, hogy pont ne legyen több autó a városban, mint amennyit az elbír. Akkor fizetünk és azért, amire éppen szükségünk van, és nem idővel, egészséggel, hanem egyszerűen pénzzel, ami még csak nem is boldogít. Bezárul a kör, kirajzolódik azoknak a nem bonyolult intézkedéseknek az egymással összekapcsolt láncolata, amelyekkel együtt a kerékpárosforradalom egy szélesebb közönség előtt magyarázható, komplex, a városra még jobb hatással levő intézkedéscsomag része – lenne.

Ez a komplex csomag – az útdíjjal együtt – vajon miért nem merül fel egyik vitatkozó félnél sem? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy – a közlekedés ügyénél maradva – a szűkebb belváros tényleges autómentesítését is el lehetett volna kezdeni. Fillérekért (akár csak egy deklarációval) el lehetett volna kezdeni legalább a belvárosi villamosvonalak (Bajcsy-Zsilinszky út, Rákóczi-tengely) visszaépítésének előkészítését, és egy tollvonással be lehetne vezetni az időalapú alkalmi jegyeket a tömegközlekedésben – a hírhedtté vált elektronikus jegyrendszer nélkül is, ahogy azt sok város megtette már évtizedekkel ezelőtt.

 Budapest kérdéseire is a centrum válasza a legszínesebb. És nem mellesleg a legjobb.

 ÁBRAHÁM Júlia írása

Egyre többen gondolják úgy, hogy a nők politizálása nem egyfajta deviancia vagy pótcselekvés, hanem legitim, sőt kívánatos és tiszteletreméltó törekvés. A kérdés inkább az, hogy hogyan tudnak a nők sajátosságaikat megőrizve politizálni. Milyen lesz a nőiesebb politikusi stílus, hang és viselkedés? Mert valójában nem nagyon van más remény a közélet megújítására, mint a politika nőiesebbé válása.

Csak a macsó?

Hagyományos megközelítésben a nőiesség és a politika egymást kizáró fogalmak, hiszen az előbbiről a lágyság, a szépség, az érzékenység, míg az utóbbiról éppen ellenkező sztereotípiák jutnak eszünkbe. Miniszterelnökünk is megmondta néhány évvel ezelőtt, hogy nőknek nem való a politika. A politikai kommunikáció durvulása és az ellenzéki politikusnők célkeresztbe állítása is a jelenlegi macsó politikai „kultúra” fenntartását szolgálja.

 Valójában azonban nem nagyon van más remény a közélet megújítására, mint a politika nőiesebbé válása. Ez nemcsak a politikusnők számának növelését igényelné, bár rengeteg teendőnk van ezen a területen is. Legalább ekkora probléma, hogy a női politikusok a kisebbségben vívott, elkeseredett csatáikban maguk is „férfiassá” válnak. Ezt kényszeríti rájuk a közeg, elveszítve mindazokat az előnyöket, amelyeket a női karakter különleges értékként adhatna hozzá a politikához.

 Szolgálni a nők nagyon tudnak

A nőket leginkább az a vélekedés tartja távol a politikától, hogy ez a hatalmi játszmák mocskos világa, amelyből jobb kimaradni. Miközben a közhatalom semmi egyéb, mint a szándékok, a kívánt változások megvalósításának képessége. Hétköznapi megnyilvánulásait befolyásnak, érdekérvényesítésnek nevezzük, és e területeken a nők egyre jobbak. Sőt, a politika idealisztikus megközelítésben a közjó szolgálata. Szolgálni pedig a nők nagyon tudnak, sokszintű tapasztalataik vannak az elmúlt századokból. A család szolgálata. A karriert építő, fontos embert játszó férj szolgálata. A munkahelyi közösség szolgálata. Miért pont egy nagyobb közösség szolgálatára lennének alkalmatlanok a nők? Az önzetlen szolgálat - amely a politika megtisztulásának esélyét hordozná - valójában sokkal inkább a női karakterhez tartozó késztetés.

 Milyen lenne a nőies politika?

Vonzó és hatékony. A nőies politikus úgy működik, mint a nő a családban. Figyel, együtt érez, megért, támogat, elsimít, biztat, megold. Békét teremt. Elrendezi a dolgokat. Egyszer sokatmondóan hallgat, máskor a szavának súlya van. Megbocsájt. Nevet, akár önmagán is. Nem tökéletes, és nem is akar annak látszani. Szerethető. Életteli. Ezt a természetes emberséget vihetnék a nők a politikába.

 A sikerhez jófej férfiak is kellenek

Persze semmi sem működik jól a másik pólus nélkül. A sikerhez jófej férfiak is kellenek. Akik nem presztízsveszteséget látnak a folyamatban, hanem értékteremtést. Akik felismerik, hogy a kiegyensúlyozottabb nemi arányok fejlődést hoznak. Akik nem megtörni, nevetségessé tenni, kihasználni akarják a nőket, hanem egyenrangú félként elfogadva, közösen alkotni velük. Akik felismerik, hogy a nők közéleti szerepvállalása nem ellenük, hanem értük is van. Akikkel fel lehet építeni egy új, együttműködőbb kultúrát.

 Az egyenrangúság nem egyformaság

Akkor fognak jól működni a dolgok, ha azt érezzük, hogy egy női politikust látunk, hallunk, nem csupán egy politikust. Csak így válhat jobbá a politika, csak így lehet igazi hozzáadott értéke a női politikusoknak. A férfias politikát a férfiak mindig jobban fogják csinálni. Nekünk más úton kell járnunk.

A nők nagyszámú részvétele mellett akkor lesz más a politika, ha egy nőnek nem kell „nemet váltania”, amikor belép a munkahelyére. Amikor attól lesz eredményes, hogy nő tud maradni.

A nő és a férfi másban, másként erős, és mindegyikre szükség van a XXI. századi politikában. A feladat a régi, de a megoldásnak újnak kell lennie: nőnek és férfinak együtt kell alkalmazkodnia a kor kihívásaihoz a politikában is.

 Jönnek a nők

A jövőért viselt felelősség közös. Ezt a nők is érzik, és ennek megfelelően fognak cselekedni. El kell fogadni, hogy mára a társadalmi szerepek eltávolodtak a hagyományos mintáktól, a korábban tipikusan férfi és női szerepek már nem válnak el. Ennek értelmén, helyességén kár vitatkozni, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Egyes kutatók (Horváth J., B.: Női Beszély, L’Harmattan, 2019) szerint az intermentalitás felé haladunk, mely során a női és a férfi tevékenységek közötti határvonal fokozatosan eltűnik. Az intermentalitás ugyanakkor nem vezethet uniformizáláshoz. Az elvégzett feladatok közötti átjárás nem járhat együtt a nemi jellegek elvesztésével.

 Az új politikusnő

Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy a nők politikai szerepvállalása nem egyfajta deviancia vagy pótcselekvés, hanem legitim, sőt kívánatos és tiszteletreméltó törekvés a szűkebb vagy tágabb környezet jobbá tételére. A kérdés viszont továbbra is az, hogy hogyan tudnak a nők sajátosságaikat megőrizve politizálni. Milyen lesz a nőiesebb politikusi stílus, hang és viselkedés?  Ezt az új politikusnői identitást elsősorban a nőknek kell megalkotniuk. Egymást segítve, támogatva. Vannak már remek minták a nagyvilágban, a feladat tehát nem megoldhatatlan.

SZENT-IVÁNYI István írása 

A címben szereplő mondatot Orbán Viktor mondta, igaz, nem most, hanem két hónapja, de a miniszterelnök látnoki erejű jósnak bizonyult. Minszk azt a reményt testesíti meg számunkra, hogy az elnyomás nem lehet örök, hogy az emberi méltóság forradalma diadalmaskodhat az önkény és az erőszak fölött.

 A helyzet Belaruszban meglehetősen képlékeny, ma még nem látjuk a történet végét, de az biztosan kijelenthető, hogy Lukasenko abszurd kolhozkommunizmusa a végóráihoz közeledik, a visszaszámlálás elkezdődött. A szellem már kiszabadult a palackból: már nem lehet visszatérni az augusztus 9-i előtti állapotokhoz.

AZ EURÓPAI UNIÓ IS LÉPETT

Gyakran éri az a vád az EU-t, sajnos nem is alaptalanul, hogy az eseményekre lassan, tétován és erőtlenül reagál. Most dicsérjük meg, mert a belarusz válságra gyorsan és érdemben adott választ a szerdai (augusztus 19) rendkívüli csúcstalálkozón. Igaz, ebben nagy szerepe volt a lengyel vezetésnek és a baltiaknak, akik már az elcsalt elnökválasztás másnapján követelték a rendkívüli csúcstalálkozó összehívását és azt sem rejtették véka alá, hogy milyen eredményt várnak ettől a tanácskozástól. Követelték a választások érvénytelenségének kimondását, a rendőri és hatósági erőszak beszüntetését, a fogvatartottak szabadon bocsátását, a csalásért és az erőszakért felelős vezetők elleni szankciókat és új, nemzetközi ellenőrzés melletti választások kiírását.

Nos a szerdai csúcs egy kicsit szelídített a követeléseken, de érdemben elfogadta a szomszédság miatt leginkább érintettek álláspontját. Talán az egyetlen következetlenség a csúcstalálkozó záróközleményében az, hogy a választási csalást elítélték, az eredményt nem fogadják el, de az új, nemzetközi felügyelet melletti választások kiírásának követelését végül tételesen nem fogalmazták meg.

Az EU vezetők óvatossága annak is szól, hogy maguk számára némi mozgásteret teremtsenek, hiszen tudják, hogy a helyzet alakulására ugyan van befolyásuk, de a legerősebb kártyák nem az ő kezükben vannak.  Az orosz beavatkozástól való félelmükben érthetően tiltakoztak minden külső beavatkozás ellen, de ezzel a saját kezüket is megkötötték. Ez érthető realizmus: az egyenletben sok ismeretlen van. Mind a belső helyzet alakulása, mind az orosz vezetés szándékai  körül sok a bizonytalanság.

AZ OROSZ MEDVE

Sokan szeretnének most belelátni Putyin elnök fejébe. A kérdés persze az, hogy ebben a fejben van-e már világos elképzelés a belarusz helyzet megoldásáról. Egyelőre úgy tűnik, hogy az orosz vezetők is vívódnak. Lukasenko szinte naponta és egyre idegesebben faggatja, kérleli a nagy testvért, aki dodonai válaszokat ad. Nem véletlen, hogy Lukasenko beszámolói a Putyin elnökkel folytatott telefonbeszélgetésekről köszönőviszonyban sincsenek a Kreml ugyan ezekről kiadott közleményeivel. Lukasenko szeretné beleprovokálni egy veszélyes kalandba Oroszországot, amihez most Putyinnak szemmel láthatólag nem fűlik a foga.

Az elmúlt napokban nem csak Lukasenko, hanem Merkel kancellár, Macron elnök, Michel, az Európai Tanács elnöke is többször tárgyalt Putyin elnökkel.  Akár tetszik nekünk, akár nem, ő ebben a történetben megkerülhetetlen szereplő.

A nyugati vezetők is tartanak egy esetleges orosz katonai beavatkozástól, bár ennek csekély az esélye. Ugyanis az orosz katonai beavatkozásnak túlságosan nagyok a költségei és kevés a haszna. Oroszországot még inkább elszigetelné a nyugati világtól, ugyanakkor kényelmetlen, költséges és hosszútávú kötelezettséget róna rá. Nem elég az országot lerohanni, akkor azt hosszú időn keresztül meg is kell szállni. Ráadásul ezzel azt kockáztatja, hogy az egyébként oroszbarát érzelmű belarusz közvélemény oroszellenessé válik és megerősödik a nyugati orientáció tábora, ami pedig jelenleg elég szerény. Mindezt azért, hogy egy bázisát elvesztett, gyűlölt és Moszkva számára is kiszámíthatatlan diktátort hatalmon tartson. Ne feledjük, hogy Lukasenko már többször elárulta a nagy testvért és szembefordult vele, most pedig a segítségéért könyörög. Másfél éve elutasította a föderációt (valójában országegyesítést, amit Putyin elnök saját hatalmának a meghosszabbítása miatt kulcsfontosságúnak tartott), néhány hete még puccskísérlettel vádolta meg Moszkvát. Szóval nem egy hű szövetségesről, hanem egy kiszámíthatatlan, megbízhatatlan csatlósról van szó.

A jelek arra utalnak, hogy Moszkvában inkább egy örmény forgatókönyvben gondolkodnak. Mint ismeretes, Örményországban 2018. áprilisában az ún. „bársonyos forradalom” söpörte el Szerzs Szargszján antidemokratikus, autoriter rendszerét. Annak a rendszernek is sajátja volt a választások elcsalása, ami végül a tömegdemonstrációkhoz és Szargszján lemondásához vezetett.  A lemondott despotát Nikol Pasinjan követte, aki hosszú idő után először megtartott tisztességes és szabad választáson nyerte el a bizalmat, azt követően érdemben demokratizálta a rendszert, viszont jottányit sem változtatott az ország oroszbarát, Moszkva-hű orientációján. Ez igazi sikertörténet Moszkva szempontjából és valami hasonló Belaruszban is Moszkva érdekeit szolgálná. Egyes hírek szerint már folyik is a casting erre a szerepre az Oroszországban élő belarusz ellenzékiek körében.

ÉS A BELARUSZOK MIT SZERETNÉNEK?

Erről sem rendelkezünk elegendő információval. A választási küzdelem hőse, a jelenleg litván emigrációba kényszerült Tihanouszkaja terveiről is keveset tudni, lehet, hogy nincsenek is neki. Ő csak annyit árult el, hogy új választásokat akar nemzetközi megfigyelőkkel és ha ő lesz az elnök, akkor megteremti egy igazán demokratikus választás feltételeit és azt követően visszavonul. Ne feledjük, hogy bár nagyszerűen felnőtt a feladatához, mégis egy muszáj-Herkules, egy háztartásbeliként élő kétgyermekes édesanya, aki korábban politikával soha nem foglalkozott és csak bebörtönzött férje miatt vállalt politikai szerepet.

Talán fontosabb lesz a közeljövőben az általa létrehívott Koordinációs Tanács, amelynek jelenleg 51 ismert tagja van, közöttük a Nobel-díjas író, a nálunk is népszerű Szvetlana Alekszijevics. Ők lehetnek a kvázi ellen-kormány az átmeneti időszakban. De még ez a testület is csak a megalakulás fázisában van, pontos elképzeléseik az ország jövőjéről nem ismeretesek. Az sem egyértelmű, hogy az eddigi orosz orientációt kívánják-e fenntartani a külpolitikában vagy teret nyer a nyugati orientáció. Ukrajnával ellentétben Belarusz esetében egy nyíltan oroszellenes külpolitikai orientációra nem érdemes számítani, mert annak semmi esélye nincs.

NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR ÁLLÁSPONTRÓL

Belarusz jövőjét illetően csekély jelentősége van a magyar álláspontnak, bár az EU-n belül azért van lehetőség a kavarásra. Sajnos, nincs mire büszkének lennünk. Míg a lengyelek, baltiak, csehek, szlovákok, szlovének azonnal és határozottan reagáltak és nem ismerték el az elcsalt választás eredményét, és követelték az erőszak beszüntetését, új választások kiírását, szankciókat a rezsim vezetői ellen stb., a magyar vezetés árulkodó hallgatásba burkolózott. Az európai politika jelenleg legfontosabb kérdéséről négy napig semmilyen hivatalos reakciót nem tapasztalhattunk, de a negyedik napon kiadott semmitmondó, a helyzetre érdemben nem reflektáló üres közleményre sem lehetünk büszkék.

A válság ötödik napjára (augusztus 14.) összehívott rendkívüli európai külügyminiszteri értekezleten Szíjjártó Péter nem vett részt és a minisztérium második embere, Magyar Levente sem érezte fontosnak, hogy helyettesítse az Adria kék hullámain ringatózó főnökét. Helyettük Balogh Csaba közigazgatási államtitkár vett részt a videókonferencián, akinek semmiféle érdemi felhatalmazása nem volt és akadékoskodásával keltett bizalmatlanságot a magyar kormány álláspontja iránt.

Mivel ez egy kiemelten fontos tanácskozás volt, ráadásul videókonferencia keretében, tehát akár még az Adriáról is be lehetett volna jelentkezni, teljességgel érthetetlen és csak a kormány zavaros álláspontjával magyarázható, hogy a külügyminiszter miért bojkottálta a részvételt.

Ez nem csak nekünk tűnt fel, hanem a visegrádi, balti partnereknek, és más európai vezetőknek is. Nem véletlen az a sok telefonbeszélgetés, aminek hatására, mintha a fogát húznák, végül a magyar kormány is felcsatlakozott a Visegrádi négyek ill. a lengyel álláspont mögé. Vagy inkább elbújt mögötte, mert a mai napig nem jelent meg olyan kormányközlemény, ami egyértelműen és tételesen fejtené ki a magyar álláspontot a belarusz helyzettel kapcsolatban. Orbán Viktor ezzel kapcsolatos Facebook bejegyzése például a következőképpen szól: „A V4 egysége ezúttal is töretlen: közös érdekünk egy békés és fejlődő Belarusz.” Márpedig a V4 álláspontnak nem ez a lényege, hanem azok a pontok, amiket az imént felsoroltunk. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök ezekre nem tér ki. Azt a gyanút erősíti, hogy csak kényszerből és nyomás alatt fogadta el őket, valójában nem ért egyet velük.

A többieket ez azonban már nem érdekli, az a fő, hogy nem akadályozta meg a közös álláspontot. Nekünk viszont azt a szégyent kell elviselnünk, hogy a belarusz nép szabadságjogokért és a demokráciáért folytatott küzdelmében kormányunk csak hosszas habozás után és kényszeredetten állt a jó oldalra. Ez számunkra nem csak Belaruszról, hanem a magyar szabadságküzdelmek hagyományának megcsúfolásáról, 1956 és 1989 örökségének elárulásáról is szól.