SZÁZADIK ÉVFORDULÓ

2020. június 03. 06:42 - Egyensúly_2022

A győztesek által diktált igazságtalan békerendszer nem hozott békét

 

sooskfenyk2.jpg

 SOÓS Károly írása 

A győztesek  által diktált békerendszer  igazságtalan volt, nem hozott békét, nem is hozhatott. Igazságtalanságból sohasem lesz igazságosság! Magyarország elvesztette területe  és erőforrásai kétharmadát, magyar nyelvű lakosainak közel harmadát. Súlyos veszteség érte a térség összes nemzetét: kikerültek az európai  társadalmi és szociális fejlődés fősodrából a perifériára. Itt az ideje, hogy visszakerüljenek a fősodorba egy erős, egységes és szolidáris Európában.

 A térség nemzetei egykor felvették a kereszténységet amely azt tanítja „ Szeresd  felebarátodat“, és azt is, hogy a bajokat, problémákat nem kardokkal, puskákkal és ágyúkkal lehet megoldani, hanem szeretettel, őszinte bizalmat adó párbeszédben. A XX. század elején az európai uralkodó unokatestvérek – elsősorban hatalmi vágyaik miatt – kirobbantották azt a Nagy Háborút, amely azután  döntően meghatározta a század  nehéz történelmét – különösen Európában. A háborút lezáró Párizs környéki békerendszer átrendezte Európa politikai, társadalmi, gazdasági, s részben még kulturális térképét is. Ősi társadalmi és kulturális szöveteket tépett szét.  Azt hirdette magáról, hogy a nemzetek önrendelkezési joga alapján megoldja a nemzetiségek problémáit, ehelyett újabbakat, a korábbiaknál is súlyosabbakat hozott létre Kelet-közép-Európában.

Egész Európa vesztes lett

A trianoni békeszerződés századik évfordulóján azonban a nyertesek  öröme sem lehet teljes.  A győztesek és vesztesek útját a sok millió megölt ember és még több szenvedő ember keresztje szegélyezi.  A vesztesekéhez még hozzájött a területi, erőforrásbeli veszteség is. Egész Európa vesztes lett, így nem marad  más, mint hogy emlékezzünk,  és kimondjuk újra és újra: soha többé háborút.  Az emlékezés fájdalommal jár a vesztesek és győztesek számára is. A fájdalmat valódi örömmé a béke változtatja!

A győztesek  által diktált békerendszer  igazságtalan volt, nem hozott békét, nem is hozhatott. Húsz évvel később újra dörögtek a fegyverek és az „igazság“ nevében osztották a halált és az újabb igazságtalanságot. Igazságtalanságból sohasem lesz igazságosság! A Nagy Háború végén Európa nemzeteinek veszteségei nagyok voltak: Németország, Ausztria sokat vesztett területeiből és erőforrásaiból. Magyarország elvesztette területe  és erőforrásai kétharmadát magyar nyelvű lakosainak közel harmadát. Emlékezve sorolhatnánk tovább e fájdalmas veszteségek listáját. 

Súlyos veszteség érte a térség összes nemzetét: kikerültek az európai  társadalmi és szociális fejlődés fősodrából a perifériára. A  súlyos szociális és társadalmi problémák, a nemzetiségi kérdés bajai azonban megmaradtak. A  bajok azóta is itt vannak a periférián. A térség társadalmainak szociális, nemzetiségi, gazdasági  problémái nem oldódtak meg. 

„Járjunk együtt“

Amikor tavaly Ferenc pápa Csíksomlyón járt, beszédének fő gondolata ez volt „járjunk együtt“. Üzenet volt ez a térség  nemzeteiben továbbélő nacionalizmusok káros voltáról, amely szintén száz évvel ezelőttről maradt itt.  Pedig Robert Schuman már 1950-ben megfogalmazta „Egyre kevésbé kellene, hogy határaink Európa akadályai legyenek a gondolatok, személyek javak cseréjének. A nemzetek közötti szolidaritás érzése erősebb lesz a ma már idejétmúlt nacionalizmusoknál.

A Nagy Háború utáni békekötés 100 éve megágyazott egy hamarosan a győztesekre és vesztesekre rátelepedő ordas ideológia és diktatúrái számára. Ez az időszak tovább mélyítette az itt marad bajokat és problémákat. Nincs mit ünnepelni, emlékezzünk és tanuljunk a híres latin mondásból, „historia est magistra vitae“.

A béke sokkal nagyobb érték, mint az gondoljuk

Az emlékezet arra tanít, hogy a béke sokkal nagyobb érték, mint azt gondoljuk. De a béke a szívekben születik, amikor az ember feltekint a Teremtőjére. A térség népei a kereszténység felvételével azt ismerték el, hogy emberként Teremtőjük van. Olyan Teremtőjük, aki a békét, az örömet, a boldogságot akarja minden teremtményének. A történelem során a térség nemzetei – ahogy egész Európa is – sokszor letértek erről az útról, aminek fájdalmasan súlyos következményei lettek.

A 100. évforduló – amely egy súlyos világjárvány idején és egy még súlyosabb gazdasági válság közepette van –, arra figyelmeztet, hogy korszakhatárhoz érkeztünk.  Az évforduló arra is figyelmeztet, hogy a térség népeinek ideje visszatérniük történelmük valódi alapjához és útjára, a felvett kereszténységhez, annak értékeihez, az abból épített kultúrájukhoz és civilizációjukhoz.

 A 100. évfordulón arra a felismerésre kell jutnunk, hogy a „járjunk együtt“ azt is jelenti, hogy olyan közéleti-politikai kultúrát teremtünk, amelyben a bajokra közösen találunk mindenki számára jó megoldásokat. Azt is jelenti, hogy felismerjük, kultúráink értékeket kaptak a másiktól, amelyeket magukba építettek. A győzteseknek és veszteseknek együtt emlékezve fel kellene ismerniük, hogy a gyűlölet, a harag, az öncélú érdek előbb-utóbb visszaüt arra, aki azt képviseli. 

„Európa a demokrácia bölcsője és őrzője“

A megoldás megérkezett már 1950. május 9-én – amit azóta Európa Napként ünneplünk –, amikor Robert Schuman ezt mondta: „Gondolkodó európai számára nem lehetséges többé, hogy machiavellista rosszmájúsággal örvendezzen a szomszéd szerencsétlenségén, mindannyian egyek vagyunk jóban és rosszban, a sorsunk közös“.

A térség nemzetiségeihez tartozók személyi méltóságának szerves része a nyelvi, kulturális és kollektív jogaik teljes körű érvényesülése is a békés jövő érdekében. Ezzel lehet és kell meghaladni a Nagy Háborút és következményeit.

S amikor az  egyesült Európában a Nagy Háború és az azt követő békekötések hiányosságait és veszteségeit látjuk, akkor ugyancsak érdemes Robert Schumanra figyelni: „Európa a demokrácia bölcsője és őrzője. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Európa a kiteljesedést hozta meg az emberiség számára, neki kell hát utat mutatnia... Az egyesült Európa az eljövendő egyetemes szolidaritás előképe."

„Európának egységesnek és szolidárisnak kell lennie“

Ez a gondolat ma is él: Ahhoz, hogy erős legyen, Európának egységesnek és szolidárisnak kell lennie...“  mondta az Osservatore Romano újságírójának Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnök asszonya 2020. május 9–én, és sürgette a visszatérést a szolidaritás eszméjéhez, amely üzenet a győzteseknek és veszteseknek is szólt a századik évfordulón. Ezek a mondatok  kijelölik a járvány és recesszió által korszakhatárra érkezett  Európa és benne  Kelet-Közép Európa számára is a jövő útját.

A száz éve perifériára került térség népeinek pedig különösen is, amelyet Robert Schuman így fejezett ki: „Olyan világkép felé haladunk, amelyben egyre inkább arra figyelünk, mi az, ami az egyes nemzeteket egyesíti, mi a közös bennük, és egyre kevésbé arra, ami elválasztja őket...!  Fel kell ébreszteni Európa lelkét!“

         „Járjunk együtt“. „Európának egységesnek és szolidárisnak kell lennie“.

komment
Címkék: Soós Károly

A bejegyzés trackback címe:

https://ujvilag2022.blog.hu/api/trackback/id/tr6815719508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.